Költő és filmrendező, de fotósként is ismerjük. Forgatott már filmet a Ceauşescu házaspár kivégzésének gyerekjátékként való adaptálásáról és egy gyermekotthon albínó kamasz lányáról is a dévai vár árnyékában, a viperák és vonatsínek világában. A pillanatok rögzítője. A Kétvízköz utáni második verseskötete május végén jelent meg. A borítón a mexikói szürrealista festő, Leonora Carrington Bird Bath című munkája látható, ritka összhangot mutatva A gonosz falu legszebb lakóival.

– A debütkötetekre jellemző, hogy a gyerekkorral foglalkoznak, és noha ezt te sem teszed másként, nem a gyermekkor, sokkal inkább a gyermeki lét az, ami fontos. Ráadásul nálad nemcsak a debütáláskor, hanem később is meghatározó a gyermekség. A Kétvízközben fölrajzolsz egy hálózatot, ebben a hálózatban van egyfajta – jó értelemben vett – függőségi viszony, és megmutatod, hogy ebben a viszonyrendszerben hol van a gyerek, és hol van hozzá képest mindenki más.

– Fiktív gyerekkornak mondanám inkább, és nem is a gyermeki lét érdekelt akkor, hanem azok a terek, amelyek a gyermekkorhoz kötődnek, és pusztulásra vannak ítélve. Hogy mit lehet ezzel a pusztulással kezdeni. A viszonyok, úgy emlékszem, elég képlékenyek a Kétvízközben, túl egyszerű megoldásnak találtam volna az önéletrajzi utalásokat.

– Terek, amelyek pusztulásra vannak ítélve? Ez érdekes, összekötöd a múltat az egykori helyekkel. Amúgy is erős a vonzódásod a lepusztult terekhez. És mit lehet ezzel a pusztulással kezdeni?

 

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Antal Nikolett, Es.hu, 2022. 07. 22.