Egy pszichiáter halott anyja lakásában selejtez. Közben rég eltemetett emlékek bújnak elő a poros sarkokból, és kénytelen szembenézni velük. Ahogy nem sokkal később saját tükörképével is, abból, ami lett belőle. Történik mindez egy olyan „képzeletbeli” országban, amelyben a hatalmat birtokló elit épp a múlt eltörlésén és egy új rendszer (az Egységes Össznemzeti Kormányzóság) kiépítésén dolgozik. Tóth Krisztina új regényét, A majom szemét a disztópia műfajába szokták sorolni, de képtelenség úgy olvasni, hogy ne jusson folyton az eszünkbe: ez a jövő már, bassza meg, itt van, legalábbis megágyaztunk neki. Kurucz Adrienn recenziója.

„A jövő előttünk romokban hever”

Ez a sor ugrott be többször is az Európa Kiadó Romolj meg című dalából, amíg A majom szemét olvastam. Egyrészt, mert a történetnek földrajzi keretet adó, oly ismerős jegyekkel bíró várost (amely persze nem Budapest, hanem egy képzeletbeli, de ezért lokalizálhatóan kelet-európai főváros, ezt több interjúban is elmondta a szerző) a polgárháború és a nyomor letarolta. Másrészt a benne lakók is csak önmaguk romjai, koruktól és státuszuktól függetlenül.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kurucz Adrienn, Wmn.hu, 2022. 08. 11.