Közel másfél évtized telt el a Boldog Észak megtalálása, és hat év a megjelenése óta. Tud-e otthonná válni az új hely vagy az idegenség mindig ott marad? Egy szerencsésen túlélt autóbaleset, egy fontos barátság, egy titokzatos ház. Álmok és valóság határán megélt mindennapok. A Takarító férfi című regénye kapcsán beszélgettünk Kun Árpáddal. MARTON ÉVA INTERJÚJA.

R: A kanyarban életem végére értem – ez a kezdő mondata a Takarító férfi című új regényednek. A Boldog Észak hasonlóan erős – halálhoz kapcsolódó - mondattal indít. Mennyire határozzák meg ezek az első mondatok a további írást?

KÁ: Ezek a nyitómondatok, mint egy vers, ihletszerűen jönnek. Fontos, hogyan indít az ember egy ilyen nagyobb egységet. Valóban, mindkét regényemben rengeteg halál van, a Takarító férfiban a főhőst erősen foglalkoztatja a halál, az első regényemben a főhős számára felszabadító jellegűek a halálok.

R: Ezek erősítik meg az élők életét?

[…] A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Marton Éva, Revizoronline.com, 2022. 09. 27.