Embermentőként megkapta a Világ Igaza (Yad Vashem) kitüntetést, ám előtte még megjárta Szibériát. Karig Sára túl nagy, túl nehéz falat volt minden rendszernek – nem tűrt semmilyen elnyomást, s ha választania kellett, hogy a saját erkölcsi törvényeit, vagy a hatalom írásba foglalt szabályait kövesse, sosem volt kérdéses számára, miképp döntsön. A magát félig szarkasztikusan, félig komolyan a „szerencse lányának” nevező különleges emberről fogadott unokája, Karig Luca Sára közreműködésével készített portrét H. Fekete Bernadett.

Rokonszenves bejegyzést olvasok a Facebookon, s aztán meglátom a nevet. Szinte önkéntelenül szalad ki a komment az ujjaim alól: „Szép név – egy másik jó ember is viselte már”. Mosolygós reakció érkezik válaszul: „Igen, a Sára nagyim!".

Így futottam össze Karig Sára unokájával, és így értettem meg, hogy tényleg írnom kell erről az emberről, aki élhetett volna olyan egyszerű (és sikeres) életet is, ha valahogy az a fránya tisztessége, igazságérzete nem téríti mindig a tisztább, ám nehezebb útra.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: H. Fekete Bernadett, Wmn.hu, 2022. 09. 29.