A szeptemberi időszak a szerkesztőségben mindig az új(fél)évi fogadalmak ideje. Idén elhatároztam, hogy megpróbálok kitörni a buborékomból és új szövegtípusok felé venni az irányt, még ha ez az ismeretlen terep sokszor félelmetesnek is tűnik. Nem sokra rá kaptunk hírt Szőcs Petra legújabb verseskötetének megjelenéséről, és én el is vállaltam, hogy beszámolok róla. Ennek két okból is örülök: a szövegek az elmúlt időszakban menekülést biztosítottak egy olyan világba, amit többszöri újraolvasás után sem sikerült teljesen megfejtenem, mégis rabjává válltam. Magával ragadott a gondolat, hogy a szerző pucér valónkban ábrázol minket: megmutatja, hogy közel sem olyan tökéletes az emberi faj, mint ahogyan azt egyesek gondolják, s ezt párhuzamba tudom állítani a jelenlegi feladatommal, az írással, a cél mindkettőben a fejlődés és a tökéletességre való törekvés.

Mielőtt a szövegekről szó esne, a borítót és a kötet címét is szeretném górcső alá venni, mert érezhető némi disszonancia a kettő között, és ez az ellentét a versekben is gyakran visszaköszön. A gonosz falu legszebb lakói borítóján két fekete ruhába öltözött alak, egy pap és egy csőrös pestismaszkot viselő személy, és talán az éjpm, talán a pálcalábú madár (mindkettő egy-egy, a kötetben szereplő vershez kapcsolódik) várja sorsát e két ember ölelésében. Ha csak a címet vesszük szemügyre, tudjuk: gonosz faluban járunk, de annak legszebb lakóira figyelünk. Azonban ez a falu nem egy fizikális hely, hanem egy képzelt tabloid, amelynek lapjain megannyi emlék lapul, kedvesek és gonoszok is.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kiss Abigél, Pestibolcsesz.hu, 2022. 11. 08.