A hajókórház mint meghatározó helyszín, tekinthető a kötet mozgó középpontjának. Egyszerre menedék és lélekvesztő, remény és veszély, szimbólumként magában hordozza a betegek kitaszítottságát, számkivettségét. A versek alapélménye az izoláció, az olykor kívülről kényszerített elzárkózás vagy a belülről fakadó menekülési vágy, az emberek egymástól való félelme. Nagy erénye a kötetnek, hogy nem éri be a közelmúlt eseményeinek, akár tragédiáinak előszámlálásával, sehol nem fut üres közhelyekre. Nem von le következtetéseket, nem fogalmaz meg intelmeket, sokkal inkább arra törekszik, hogy megmutassa az általánosban az egyedit, utalások bonyolult rendszerével felvillantsa a személyes sorsok, kapcsolatok könnyen azonosulható pontjait.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Zsembery Borbála, Es.hu, 2022. 11. 18.