Idős pár ül háttal az olvasónak és a semmibe néz, mögöttük a múltba nyúló árnyék. Ritkán talál bele a borító ilyen pontosan (Vojnich Erzsébet festményével) egy kötet velejébe. Darvasi László új novelláskötetének legnagyobb és legsúlyosabb részét az életvégi novellák teszik.

„A történetek az érintetlen mélyben maradnak, akár a mozdulatlan nagyhalak. De hátha fölcsalsz a napvilágra egyet.” (La Strada). Így csalódnak föl itt a mélyből a nagyhalnyi súlyú történetek, akár egy halál által, akár abban a halál előtti állapotban, amelyből már csaknem elfogyott az élet: az önállóság méltóságával vitt, tevékeny, hatóképes élet, amelynek már csak groteszk és megrendítő utóvédharcait látjuk.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Révész Sándor, Konyvterasz.hu, 2022. 01. 23.