„... szeretném egy évnek a történetét megírni, ahogy azt átéltem, a maga tapasztalásaival, az élmények leszűrt eredményeivel 1944 márciusától egészen 1945 márciusáig. Háromszázhatvanöt nap? Sokak számára több év nyomorúságával és átélt tapasztalataival ér fel.” NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA.

A Magvető Tények és tanúk sorozat legújabb kötete Sztehlo Gábor 1944-45-ös visszaemlékezésének eddigi legteljesebb kiadása. Az evangélikus lelkész, aki embermentő tevékenységéért kiérdemelte a Világ Igaza elismerést, egy évről, a második világháborúnak a magyarországi események szempontjából legvéresebb időszakáról szolgál beszámolóval. Az 1944. március 19-től kezdődő egy évet felölelő memoár, bár másfél évtizeddel később veti papírra, az eseményekben aktívan benne lévő, azokat a maga eszközeivel és lehetőségeivel formáló embert mutat az embertelenségben. Az evangélikus egyház Sztehlo Gábor életművével foglalkozó kutatócsoportjának vezetője a kötetbemutatón megjegyezte, hogy Sztehlo a tettek embere, ezt mutatja az írás is, ami nem elméleti fejtegetés, mert szerzőjének feltehetően nem volt célja mélyebb összefüggések felismertetése. Úgy írta a történetet, ahogyan ő megélte:

„Ezért szeretném egy évnek a történetét megírni, ahogy azt átéltem, a maga tapasztalásaival, az élmények leszűrt eredményeivel 1944 márciusától egészen 1945 márciusáig. Háromszázhatvanöt nap? Sokak számára több év nyomorúságával és átélt tapasztalataival ér fel.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagygéci Kovács József, Revizoronline.com, 2022. 12. 15.