György Péter új könyve bonyolult szálakkal kapcsolja össze témáit: a holokauszt emlékezetpolitikáját, a történelmi, illetve a személyes múlt traumáinak feldolgozását, az államszocializmus kultúrájának antropológiáját, valamint az ezekre valamiképpen reflektáló műalkotások értelmezéseit. Vizsgálódásaihoz további kérdések kapcsolódnak, így a felelősség, az emlékezés, és persze a cinikus (vagy épp jóhiszemű) múlttagadás jelenségeit illetően. A múlt felé fordulás kettős dimenziót ölt a kötet írásaiban. Egyrészt jelenti a tárgyalt szereplők saját viszonyát múltjuk valamely, többnyire nyomasztó, vagy éppen rémítő szegmenséhez, másrészt e szerzők életéhez és életművéhez történő mostani viszonyulásunk-odafordulásunk lehetőségeit. A könyvön belül jól érzékelhetően elkülönül az első nagyobb egység, melyben a középpontba helyezett alakok (Csoóri Sándor, Kertész Imre, Petri György, valamint idősebb és ifjabb Rajk László) kapcsán mind személyiségüket, mind sorsukat, mind művüket tekintve igen szerteágazó, leginkább nyomasztó vagy hideglelős tanulságok fogalmazódnak meg.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás:  Havasréti József, Es.hu, 2023. 01. 20.