Maszkviselés, otthoni munka, bezárkózás, elnéptelenedett utcák. Aki mindezt megélte, nem felejti el könnyen, ahogy Garaczi László új regényének hősei is más irányba tereli a világjárvány (itt olvashat róla kritikát). Magyarország három sűrű napja a koronavírus idején. De lehet, hogy már egy ideje itt a világvége? Erről is beszélgettünk.

– A te életed mennyire forgatta fel a járvány és a karanténidőszak?
– Alapjaiban, azzal a különbséggel, hogy korábban is itthon dolgoztam, úgymond home office-ban, tehát ezen a téren nem állt be változás, minden másban viszont nagyon is.

– Megfordult a fejedben, hogy te is átképezd valami mássá magad a bezárkózás idején? Vagy az írói lét eleve egy folytonos át- és továbbképzés?
– Íróilag átképeztem magam járványkrónikássá, ezen kívül a karantén alatt rendszeres kültéri, konkrétan városligeti találkozókat szerveztünk barátoknak, ismerősöknek mentálhigiéniás céllal. Egyrészt az állatkerti flamingókhoz – ezek inkább beszélgetős, koccintós, bulizós események voltak, másrészt a tóparti pingpongasztalokhoz, oda sportolás céljából mentünk. A flamingókat azóta elvesztettük, a pingpong megmaradt, ma már egyesületi tag vagyok egy klubban. Tehát vírusos regény, rendezvényszervezés, versenysport. Biztos vannak menőbb elfoglaltságok, nekem ezt dobta a gép.

– Szerinted változtatott valamit rajtunk a vírus? Le tudtuk vonni a megfelelő tanulságokat?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Konyvterasz.hu, 2023. 01. 10.