A Kossuthkifliről ismerhetik legtöbben Fehér Bélát, aki mostanában két könyvvel is jelentkezett: a Kakastaréjban Gálffy Zsuzsannával tesznek helyre néhány közkeletű gasztronómiai tévedést, a hosszú című Miriam Rosenblum és a Kozma-kvintett pedig középkori kalandregényként „véletlenül” napjaink történelemalakításáról is szól. Régen gesztákat írtak, írattattak, ma pedig filmeket csinálnak? Ezt is megkérdeztük.

Fehér Bélával többek között ezekről a témákról beszélgettünk:

• A krumplis tészta miért grenadírmars? Oknyomozás.
• Dobos C. József fölhagyott az üzlettel, bezárta Kecskeméti utcai csemegeboltját, és eltűnt.
• Otthon senki nem mond olyat, hogy csinálok egy Jókai-bablevest.
• Eltűnt a pirburg és a párkáp, lett turmixolt és fagylaltos adagolóval tálalt rakott krumpli.
• Az uralkodók szeretik, ha az ő dicsőségük van megénekelve.
• Miért kellett csatákat beleírni a krónikákba?
• A középkorban mindenféle skrupulus nélkül tolták ki a másik szemét.
• Nagyváradi magándetektívek, török miniszterek, svájci aviatikusok és korzikai orgazdák a készülő regényben.

Érdekli még az embereket a gasztronómia?

Jó kérdés, nem tudom. De inkább igen. Mondjuk a Kakastaréj nem gasztronómia – ha akarom, persze az, de sok minden más is: történelem, szokástörténet, mezőgazdaság, sok mindenről szól. Gasztronómiáról kevésbé, mert receptek ugyan vannak benne, de csak a mondanivalót illusztrálandó, nem azzal az igénnyel, hogy ebből bárki is főzzön.

A köztudatban meglévő tévedéseket korrigálják. Miért fontos ez?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Sümegi Noémi, Index.hu, 2023. 02. 23.