Szijj Ferenc Ritka események című verseskötete biztosan más lett volna a covidjárvány nélkül. Ám miközben a könyv abszurd etűdjei közérzetünk romlását, a társadalmi hálót roncsoló folyamatokat analizálják, autonóm költői világ épül. Szijj humorral, empátiával és fantáziával megrajzolt univerzuma csattanós választ ad arra a kérdésre, hogy lehetséges-e még autentikus közéleti líra.

A kortárs irodalomról szóló kritikai viták mostanság is rákérdeznek arra, hogyan tud az irodalom a társadalmi valóságra hitelesen reflektálni úgy, hogy megőrizze az irodalomnak a poétikai megalkotottságból eredő sajátos funkcióját. A szociális érzékenységről tanúskodó irodalom kapcsán többen könnyű szívvel emlegetnek „nyomorpornót”, sőt Gerőcs Péter nevezetes Facebook-posztja nyomán, amelyben a szerző az irodalomkritika alulműködését kérte számon, elhíresült a „téma-író” terminusa is. Ide kapcsolnám az irodalom „elnőklapjásodásá”-nak fogalmát is (lásd Milbacher Róbert pamfletjeit), mert az sem pusztán az egyszerű befogadhatóságért kötött kompromisszumokat és az érzelmes giccset panaszolja fel, hanem azt a szomorú jelenséget is, amikor a magát magasirodalomként definiáló szöveg könnyen fogyasztható, késznek feltételezett véleményeket, hiedelmeket és attitűdöket visszaigazoló politikai üzenettel hízeleg értelmiségi olvasójának – ügyes közéleti témaválasztással.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Förköli Gábor, Kulter.hu, 2023. 05. 31.