SZABÓ B. ESZTER INTERJÚJA
Megjelent Krusovszky Dénes második regénye, a Levelek nélkül. Az író, a nagysikerű Akik már nem leszünk sosem című könyvhöz hasonlóan ismét egy kelet-magyarországi kisvárosba vezeti az olvasót, noha nincs kimondva, hogy ezen belül pontosan hová. Talán nem is számít. Az viszont nagyon is, hogy milyen társadalmi jelenségek határozzák meg a közeget, ahol a főszereplő Koroknai János magyartanárként éli az egyre szürreálisabb hétköznapjait, egy természeti katasztrófa sújtotta felborult világban. A szerzővel egy nappal a regény megjelenése után beszélgettünk…

– Hogy érzed magad most, hogy már nem tudsz belenyúlni a szövegbe? Könnyű volt pontot tenni a végére? 

– Előbb-utóbb kénytelen az ember pontot tenni a végére, ugyanakkor szerencsére ez nem egyik pillanatról a másikra történik, lassú folyamatról beszélünk. Miután kiengedem a kezemből a kéziratot, és lelkileg is elkezdem elengedni, először a szerkesztőhöz kerül az anyag. Tehát hiába tettem ki a kézirat végére a pontot, az még közel sem a vége volt a munkafolyamatnak, a finomhangolás, a szerkesztővel való együttműködés is rendkívül fontos, sokat alakul még ilyenkor az összkép. Az egyik legjobb időszak, amikor a szerkesztői megjegyzéseket várom, olyankor nem nyúlok a szöveghez, kicsit el is távolodom tőle, de tudom, lesz még alkalmam javítani rajta. Tulajdonképpen a tördelés és a korrektúra-körök után jön a valódi elengedés. Miután elment a nyomdába a könyv, az én szerepem, hogy úgy mondjam, lezárul. A Levelek nélkül esetében ezen tehát már túl vagyunk, hiszen itt van a kezemben a kinyomtatott példány. 

– Szerinted mit üzen a borító?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szabó B. Eszter, tiszatajonline.hu, 2023. 06. 05.