Tóth Krisztina novellái, néhány virgonc, enyhén szürrealisztikus tárca kivételével, klasszikusak, a klasszikus szépprózának az emberi kapcsolatokat, azok torzulásait vagy hiányát firtató áramába tartoznak, azzal az újítással, hogy ő nem csak a pszichét, hanem az agyműködést is egyre merészebben szemügyre veszi, a társadalmi kontextus pedig villanófényben tűnik föl. Neki egy-két világló részlet és találó szó is elég ahhoz, hogy láttassa szinte az egész (magyar) társadalmat. Vissza is szerzi Tóth Krisztina rendesen az irodalom becsületét, sikerül neki olyan minőségi irodalmat produkálnia, mely mindazonáltal népszerű. Mi a titka? – erre próbál a kritikus válaszolni.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Radics Viktória, Es.hu, 2023. 06. 09.