A Senkiháza erdélyi regény, a huszadik század egyik zaklatott és viharos évtizedének megörökítése egy fiktív kisváros kulisszái között, ahol a közösség tagjai más-más módon birkóznak a hétköznapokkal és a történelem által rájuk rótt szenvedéssel. A cselekmény kezdetén az unalmas városkába különös alak érkezik, Kalagor Máté, oklevél nélküli mérnök, aki szerelmi bánata elől menekül, és azt ígéri, hogy megjavítja a rég tönkrement vízturbinát, mely akár a város felvirágzását is jelentheti. A messziről jött, bizonytalan identitású idegen fogadtatásán keresztül megismerhetjük a település lakóinak zárt közösségét, és a korabeli Erdély történelmét egy áradó, anekdotikus, a klasszikus történetmesélés legnagyobb hagyományait idéző, a tavaszi Margón bemutatott regényben, mely ezúttal a hét könyve.

Vida Gábor Marosvásárhelyen élő író, a Látó folyóirat főszerkesztője, aki egy 2005-ben készült interjúban a következőket állította saját írói praxisáról: „Azt hiszem, kijutottam a szövegirodalomból. Mindig hagyományos prózát akartam írni, magyarán szólva: történetet szeretek mondani. (…) Nem fogom megújítani a magyar prózát. Ha nagyképű akarok lenni, azt mondom általában, hogy én medvét először erdőben láttam, nem állatkertben és nem a tévében.”  A beszélgetés óta eltelt időben az írónak több kötete jelent meg, a 2017-es Egy dadogás története pedig az eddigi talán legnagyobb sikere lett, és bár prózanyelve valóban követi a klasszikus történetmesélő hagyományt, mégsem mondhatjuk, hogy szövegeiben nincs izgalom, rejtett rafináltság vagy játékosság, Vida egyszerűsége ugyanis - túlzás nélkül állítható - nagyszerűség, melynek lényege éppen a természetességében, keresetlenségében és zseniális tempóváltásaiban rejlik.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kolozsi Orsolya, Konyvesmagazin.hu, 2023. 06. 12.