Interjú, tárca, rádió- és netnapló, nyilvánosan elmondott beszéd leirata – ennyiből is látszik, hogy műfajilag mennyire heterogén Nádasdy Ádám legújabb kötete (olvass bele ITT), amely az elmúlt években itt-ott (folyóiratban, internetes oldalon, ünnepi kiadványban) megjelent írásai közül válogat. Bár történetei tűnhetnek szerteágazónak, valójában mégis arról mesélnek, milyen volt egy megváltozott, majd a változatlanságba (vagy változtathatatlanságba?) évtizedekre megdermedt, és megint később újból változni látszó országban felnőni.

Nádasdy jó mesélő. Nemcsak abban az értelemben, hogy jó hallgatni vagy éppen olvasni, hogy világosan fogalmaz, hogy beszéde (és persze leírt szövege) jól felépített, logikus és élvezetes, olyan, mint egy belátható, tiszta terep, ahol nem nagyon lehet eltévedni, hanem mindezek mellett megvan az a ritka tulajdonsága, hogy prózája műfajtól függetlenül nagyon hamar magához vonz, hatást gyakorol. Nincs ez másként a kötetkezdő interjúnál sem („Eine K.u.K. Familie”), amely rögtön kijelöli az origót, ami pedig nem más, mint a család. Ebből kiderül, hogy Nádasdy Ádám egy igazi zárványfamília tagja volt, amely úgy élte mindennapjait a rákosista-kádárista időkben is, mintha odakint nem is lett volna kommunista hatalomátvétel. A nagypolgári lakásban keményített kötényes alkalmazott fogadta a vendégeket, a gyerekeket zongorára járatták, otthon pedig franciául, olaszul és németül folyt a társalgás. Nádasdy maga mondja, hogy igazi K.u.K. család voltak, és ember legyen a talpán, aki első olvasásra vizualizálni tudja a rokoni ágakat és bogakat.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ruff Orsolya, Konyvesmagazin.hu, 2023. 06. 16.