Kiemelkedő emberek életrajzi köteteitől mindig zavarba jövök. Zavaromat elsősorban az okozza, hogy a tartalom önmagában annyira lenyűgöző – az illető történetei, teljesítményei, pályatársai –, hogy ehhez képest illetlenségnek, már-már ridegségnek érezném, hogy magáról a műről, annak kivitelezéséről mondjak valamit. Úgyhogy most sem erre fogok koncentrálni, mert ez tényleg eltörpül az olvasmányélményemben. Hanem arra, hogy itt van valaki, a magyar lélektan meghatározó alakja, aki kerek hatvan éve lépett a pályára, és elképesztő dolgokat vitt véghez, ráadásul évtizedek óta foglalkozik pszichológiatörténettel is. Így képes méltó módon megörökíteni azokat a folyamatokat, közösségeket és személyeket, amelyek és akik a hazai pszichológiát alakították – egy olyan tudományágat, amely egyre több ember számára, és személyesen nekem is fontos. Pléh Csaba Árnyak című könyvét ajánlja Milanovich Domi.

Pszichológus, nyelvész, akadémikus, egyike azoknak, akik az első kognitív tudományos műhelyeket létrehozták Magyarországon a hetvenes–nyolcvanas években. Munkatársaival, tanítványaival azóta a megismeréstudományok szinte valamennyi területén végeztek kutatásokat: vizsgálták a nyelvelsajátítás, a nyelvi feldolgozás, az emlékezés, a figyelem vagy az észlelés különböző kérdéseit. Pléh Csaba sok ezer hallgatót tanított rangos hazai és külföldi egyetemeken (engem sajnos nem), ő alapozta meg a magyar pszicholingvisztikát. Érdemeit, eredményeit hosszan lehetne sorolni, ahogyan a különböző publikációit is (tavaly nyáron például az ő szerkesztésében jelent meg a Pszichológia címet viselő 1200 oldalas kézikönyv). 

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Milanovich Domi, Wmn.hu, 2023. 07. 01.