Ulickaja mindig is a vigaszt jelentette számomra. Hogy bármi történjék is a fejünk felett, a hatalom bárhogyan packázzon is az életünkkel, ha ott vagyunk egymásnak, akkor nincs nagy baj. Mert semmi sem olyan fontos, mint hogy akadjon körülöttünk néhány ember, akihez őszintén szólhatunk vagy aki mellett őszintén hallgathatunk, akivel időnként összenevethetünk vagy egymás vállára borulhatunk. A Szovjetunióban nőtt fel, ott kezdte a felnőtt életét, ami azóta sem lett sokkal könnyebb, amióta az államot Oroszországnak hívják. Ki taníthatna ennél hitelesebben az értékes túlélésről? És mikor, ha nem most? Gyárfás Dorka ajánlója.

Megráz az elején, hogy mostanra neki is el kellett hagynia az otthonát, és Moszkva helyett immár Berlinből írja az emlékeit. De hogyan is maradhatott volna? Van az a pont, amikor felelősségteljes állampolgár már nem hajthat fejet azelőtt, ami körülötte zajlik – akár csak azzal is, hogy az országban marad. Berlinbe költözött, de nem azzal a szándékkal, hogy beilleszkedjen a nyugati világba vagy a német társadalomba. Csak addig marad, amíg muszáj, és lélekben továbbra is Moszkvában él.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Gyárfás Dorka, Wmn.hu, 2023. 07. 12.