Krusovszky Dénes második regénye, a Levelek nélkül az idei könyvhét egyik legnagyobb szakmai és olvasói érdeklődéssel kísért megjelenése volt. A könyv keletkezéséről, a valóság megismerhetőségéről és ábrázolhatóságáról, valamint a magyar vidék kortárs irodalmi megjelenítésének dilemmáiról is beszélgettünk a szerzővel.

KULTer.hu: Legutóbbi könyved, az Azóta őzike megjelenésével összefüggésben korábban említetted, hogy a covid előtt eredetileg regényt szerettél volna írni. Most az a regény született meg, amit akkor terveztél?

Nem, teljesen más lett. A covid előtti regénytervemhez már az előző, az Akik már nem leszünk sosem befejezése óta gyűjtöttem anyagokat. Amikor 2019-ben leadtam az akkor megjelenő verseskötetem, az Áttetsző viszonyok kéziratát, úgy terveztem, hogy 2020-ban jó sok időt szánhatok majd az írásra. Aztán jött a covid, és a karantén alatt, a gyerekekkel együtt nem láttam lehetőséget arra, hogy valóban le tudjak ülni regényt írni – ekkor született meg a gyerekverskötet. Ez az időszak viszont elősegítette, hogy többet gondolkodjak azon, mit írnék, ha lenne rá lehetőségem. Emiatt picit eltávolodtam az eredeti tervtől. A covid alatt teljesen más nézőpontok jöttek be, amik nagyon izgattak – valószínűleg ezért is tudtam később viszonylag rövid idő alatt megírni. A Levelek nélkül végül egy jelenetből született meg, amit 2020 környékén láttam magam előtt, és amiről úgy gondoltam, érdemes utánamenni. De ez egészen más, mint amit előzetesen terveztem.

KULTer.hu: Mi volt ez a jelenet?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Katona Alexandra, Kulter.hu, 2023. 08. 07.