Parti Nagy Lajos valahogy ott van mindannyiunk fejében, fülében, egy váratlanul a szemünk elé kerülő mondatra olyan könnyű lecsapni, hogy ez olyan „partinagyos”. Még akkor is, ha nem ő írta. Megkaptuk tőle Margittay Edinát és Tubica Cézárt, a Grafitneszt, a Magyar meséket, nyelv- és szóhasználatot, a lehetőséget, hogy a világot lehet egy kis fricskával is nézni, s attól még nem hazudjuk el a lényeget. Hetvenedik születésnapja és a születésnapra megjelenő gyűjteményes kötet kapcsán beszélgettünk arról, hogy mit jelent a munka, hogy mire nem sajnálja az időt most sem, és hogy lett mindaz valóság, ami a Hősöm terében még csak puszta abszurditásnak tűnt.

Hadd legyek hűs címmel gyűjteményes kötetet jelentet meg a Magvető kiadó a születésnapja alkalmából. Mit szólt, amikor megkeresték ezzel az ötlettel?

Igazán szép, megtisztelő gesztus a kiadó részéről, de eleinte nem voltam túl lelkes. Azon gondolkodtam, hogy a puszta összegyűjtésen túl mi értelme van ennek az egésznek, hisz a versesköteteim fent vannak az interneten, a hömpölygő tömegek, akik verseket, noch dazu az én verseimet akarják olvasni, megtehetik a világhálón. Lényegében azt kellett kitalálnom, hogy a magam számára mi az értelme, mi a nóvuma egy ilyen összeállításnak. Így jött a kézenfekvő ötlet, hogy időrendbe rakom ezt a rengeteg verset, méghozzá a keletkezésük sorrendje szerint. Ötven évre visszamenőleg egy ilyen kronologizálás elég macerás tud lenni, de nem gondoltam, hogy ennyi munka lesz vele, igaz, azt sem, hogy ennyire érdekes lesz, legalábbis a számomra.

Tulajdonképpen plusz munkát generált magának, mondhatta volna azt is, hogy ott vannak a kötetek, fűzzék össze őket kész.

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kormos Lili, Jelen.media, 2023. 10. 11.