Évtizedek óta a hazai cigány értelmiség egyik meghatározó alakja. Az egyetem elvégzése, 1978 után dolgozott a Népművelési Intézetben, majd a Magyar Televízióban, ahol 1992-ben útjára indította a Patrin Magazint, aminek főszerkesztője volt. 1988-ban a Miskolci Gettóellenes Ideiglenes Bizottság nevű polgárjogi mozgalom és 1989-ben a Phralipe cigányszervezet egyik alapítója. Egyetemi éveiben együttesek tagjaként versmondóként lépett fel. Olvasótáborokat, képzőművészeti kiállításokat szervezett, elindította a roma folklórmozgalmat. Férjével, Bársony Jánossal a roma holokauszt kutatója, a témában két könyvük is megjelent. Kóczé Angéla készítette életútinterjúját Hosszú az út előttem címmel Tények és Tanúk sorozatában a Magvető adta ki. Daróczi Ágnessel a cigányság helyzetéről, a „betiltott népről” és a pártok romapolitikájáról beszélgettünk.

Lehet, hogy mi 1982. június 27-én, a Budapestről Miskolcra tartó gyorsvonaton – közelebbről a büfékocsiban – találkoztunk először?

Minden előfordulhat, de nem emlékszem.

Egy cigány napra mentünk, amit a megye is támogatott, a Fekete korall című antológiát mutattuk be, majd Ötvös Éva adta elő Balogh Attila verseiből összeállított műsorát, te pedig egy kerekasztal-beszélgetést vezettél a cigányság kulturális helyzetéről. Mit gondolsz, honnan tudom mindezt ilyen pontosan?

Jegyzeteket készítettél már akkor is?

Én nem, de más igen. ’82-ben te már rég a belső elhárítás látókörében lehettél, talán az 1972-es Ki mit tud?-szereplés óta, amikor Choli cigányul írt versét mondtad el cigányul és magyarul.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: D. Magyari Imre, 24.hu, 2024. 01. 21.