Oravecz Imre azon kevés kortárs magyar szerzők egyike, akik mind a líra, mind a próza terén felértek a legnagyobbakhoz. Az 1972-es pályaindító kötete, a Héj egy olyan előzmény nélküli és bármiféle folytatásokat azonnal lehetetlenné tévő alkotás volt, amely már rögtön elhelyezte a költőt irodalmunk élvonalában, hogy aztán egy éles váltás után kövessék az olyan, leginkább próza- vagy prózaszerű versekből felépülő kötetek, mint a szerelmet és a sokszor nagyon is pusztító szerelmi vágyat középpontba állító 1972. szeptember vagy az 1998-as, az előzőhöz hasonlóan szintén nagyban önéletrajzi témájú és a prózai életmű számára is óriási jelentőségű Szajlát és a régi szajlai életet megéneklő Halászóember.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bak Róbert, Telex.hu, 2024. 02. 25.