Alkonynapló címmel rövid bejegyzésekből álló új kötetet jelentetett meg a Kossuth-díjas költő-író, Oravecz Imre. Szajlán beszélgettünk vele az új könyvről, írásról és szembenézésről, alkotásról és intimitásról, az öregedésről, közösségekről, közéletről. Ráadásul még egy felolvasást és egy új műrészletet is kaptunk tőle.

hvg360: „Sosem vezettem naplót, és a jövőben is tartózkodni fogok tőle”, mondja 1972. szeptember című művének előszavában, a most megjelent új könyvének mégis az a címe, hogy Alkonynapló.

Oravecz Imre: Ez a könyv nem klasszikus értelemben vett napló. Egy igazi napló dátumokkal van ellátva, és a nap eseményeit tükrözi. Az valóban egészen biztos, hogy soha nem írtam ilyet, és soha nem is fogok.

hvg360: Miért adódott éppen ez a forma? Arról is beszélt valahol, hogy nagyobb lélegzetű műbe már nem biztos, hogy belekezdene.

O. I. : Amikor befejeztem az előző könyvemet, felmerült a kérdés, hogy mit írjak ezután. Valami egészen rövidre gondoltam, de nem versekre. Akkor írtam néhány bejegyzést, és aztán folytattam. Nagyon igénytelen dolognak látszott – kezdetben. Persze ezzel is nagyon mellé lehet fogni, és nemtetszést kiváltani. Alig jelent meg, de a moly.hu oldalon valaki máris rettenetesen leteremtette a könyvet. Szánalmas siránkozásnak nevezi, és azt állítja, arról szól, hogy szerintem régen minden jó volt, most pedig minden rossz.

hvg360: És mit gondol, minden jobb volt?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Németh Róbert, Hvg.hu, 2024. 03. 11.