Oravecz, megismétlem, ugyanazt mondja a hetvenes évek óta, de lírájának beszélője az egyes pályaszakaszok lezárását követően radikális következetességgel mozdul el, lép tovább a belakott tájról, ezáltal újítva meg mindenkor önmagát. – Keresztury Tibor kritikáját olvashatják Oravecz Imre Alkonynapló című könyvéről. 

Röpke harminc éve figyelem tátott szájjal Oravecz Imre pályájának alakulástörténetét. Próbálom teljesen szakszerűtlen, az objektív értelmezés szempontjait eléggé el nem ítélhető módon fellazító, megengedhetetlen rajongással megfejteni a jelenség titkát, de megannyi kritika, tanulmány, interjú dacára ugyanott tartok, mint amikor 1979-ben beájultam az enigmatikus pályakezdést (Héj, 1971) követő Egy földterület növénytakarójának változása leíró prózaversein. Ilyen nincsen, mondogattam révülettel, és fiatal korom dacára milyen igazam volt: Tandori és Petri debütálásai mellett még csak hasonlóan eredeti indulást sem termelt ki a korszak, hármójuk színrelépése viszont megkerülhetetlen alapvetésként írta felül az akkor fősodorként emlegetett népies parasztköltők Nagy László csillagzata alatt formálódott esztétikáját.[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Keresztury Tibor, Litera.hu, 2024. 03. 15.