Ám ahogy Ali Smith-nél megszokhattuk, a sorsszerű találkozások, a fragmentált történetmesélés, a vendégszövegeken keresztül megidézett társművészetek, mind-mind a gondosan kiókumlált regénystruktúrát dúcolják alá. A Nyár mozaikos szerkesztésmódja pedig ingaszerűen indítja be a szereplők tér-idő mozgását. Az emlékláncolatot egy, még a könyv elején elejtett kafkai félmondat hozza működésbe, ami megágyaz a Copperfield Dávid feminista olvasatának, illetve megidéz egy hajdani Téli rege előadást, majd megjelenik „egy mozgóképrészlet az időn át”. Ez utóbbi szövegbetét Lorenza Mazetti Együtt című filmjének rövid szüzséje, ami a kései Shakespeare-műhöz hasonlóan, létidő-parabolaként ékelődik be a narratívába.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Hegedűs Claudia, Es.hu, 2024. 04.12.