Szép és ironikusan érzelmes Krasznahorkai László új regénye az öregségről, a magányról és az ember méltóságigényéről. A Zsömle odavan egyúttal keserű szatíra köz-és magánállapotainkról. DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA.

A Zsömle odavan szilárdabb valóságalapon nyugszik, mint Krasznahorkai László két legutóbbi nagyregénye, a Herscht 07769 és a Báró Wenckheim hazatér. Az új regény zsánerképeiben, karaktereiben s a szereplők nemzeti szuverenitásról szőtt ábrándjaiban gyorsan ráismerünk jelenünkre: a kis falvak szegénységére, a mentális torzulásokra, régi-új nemzeti mítoszaink virulens terjedésére és a hatalom gépies-kegyetlen működésére. Mintha Krasznahorkai megfogadta volna Radnóti Sándor tanácsát, melyet a Herscht kapcsán (írásunk itt) megfogalmazott, hogy ügyeljen a reáliák és a metafizikai látomások „kifinomult egyensúly”-ára, ahogy azt korai műveiben, a Sátántangóban és Az ellenállás melankóliájában tette.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Domján Edit, Revizoronline.com, 2024. 04. 03.