És éppen ez: írás és szenvedély viszonya adja Ernaux kisregényének többletét. Esetében, amikor életművének önéletrajzi karakteréről beszélünk, nem egyszerűen egy kitárulkozó vagy megszállottan egoista szerzőről van szó. Nála a saját életesemények megírása, az önéletrajziság – a szerzői alkaton túl – az írói vállalás legnagyobb tétje, alkotásesztétikai és morális értelemben is. A saját élet (kihelyezése, megírása) hitelesíti a szöveget, a műalkotás pedig hitelesíti az életet. Egy olyan nő életét, aki gyengeségeivel, hibáival, tévedéseivel együtt vállalja tetteit, érzéseit, múltját, aki úgy érzi, kötelessége és leküzdhetetlen belső késztetése elszámolni önmagával, tetteivel. Akinek élete, bár egyszeri és egyedi, mint mindenkié, mégis a jellegzetes életesemények, fordulatok, női tapasztalatok által túl tud emelkedni az egyesen, és képes képviselni megannyi XX. századi lány, nő, asszony tapasztalatait, érzelmeit.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Visy Beatrix, Es.hu, 2024. 04. 19.