Miről tud még szólni a művészet, miután a modernség reményvesztetten lemondott a szubjektum belső világának megragadhatóságáról és az objektív valóság megtalálásáról? Miről lehet még beszélni, miután a posztmodern minden igazságot irónia alá vont, hogy a megszólalás, a történet a nyelv önműködő játékának terepévé és eszközévé váljon? A 2022-ben Nobel-díjjal kitüntetett Annie Ernaux a nyelvbe zártság lehetetlenül súlytalan és katatón állapotából a személyes (rész)igazság megírásával és a szolidaritás vállalásával lép ki, ahogy azt Az esemény című kisregényében is teszi, melynek témája saját, egykori abortusza.

A mű alig több mint hetven oldalban adja közre Ernaux életének egyik legnehezebb időszakát, nem várt terhessége megszakításának történetét. Tömör mondatokkal, gondos ökonómiával és kíméletlen őszinteséggel veszi végig azt a folyamatot, mely során az egyetemista lány tanácstalanul és magányosan próbálja megoldani az előállt krízist, közben pedig egyszerre figyel és reflektál a múltbeli átélő, illetve a jelenbeli énelbeszélő pozíciójára. A kisregény nagy érdeme, hogy bár középpontjában egy egyedi eseten át kibomló társadalmi probléma – az 1960-as évekbeli francia abortusztilalom és ezen keresztül a nők elnyomott volta – áll, bravúros, komplex narrációt alkalmaz ennek ábrázolásához. Alapproblémája (az írás nehézsége, a szólásra alkalmas hang megtalálása, melyet az emlékezés tesz lehetővé) egyrészt beleilleszkedik a prousti hagyományba, ugyanakkor meg is újítja azáltal, hogy nem csupán saját életének és identitásának elemeit szeretné egységben látni és értelmezni, hanem nőtársaiért is felelősséget vállal: története segítségével az ő elhallgatott traumájukat is színre viszi, ezzel válva az auto-szociobiográfia műfajának példás képviselőjévé.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Pap Rebeka, Kulter.hu, 2024. 05. 02.