Újabb kötettel folytatódik a Nobel-díjas Annie Ernaux életművének kiadása: az újabb kisregény-duó főszerepében a tabudöntögető, egyenlőtlen szerelem és a mindent (?) elsöprő szenvedély. Rendszeres ernauxológusunk, Földes Györgyi kritikája.

Nem a puszta véletlen, és nem pusztán terjedelmi szempontok hozták össze egy könyvvé a magyar kiadásban Annie Ernaux nagy időbeli különbséggel megírt két – szokás szerint önéletrajzi ihletésű – kisregényét, az Egyszerű szenvedélyt (Passion simple) és A fiút (Le jeune homme). Mindkét könyv a szerelem, a szenvedély működését térképezi fel, olyan érzelmekét, amelyek elég intenzívek és mindent áthatóak tudnak lenni ahhoz, hogy elsöpörjék a hétköznapi normához mért társadalmi elvárások korlátait.

Annie Ernaux – ahogy ezt megszokhattuk tőle – tabudöngető, szubverzív író, egyfelől az általa tárgyalt témákat tekintve, másfelől ezek aprólékos, részletező bemutatását illetően: mintha az autobiográfiát író szerző nagyító alatt vizsgálná meg érzelmeit, saját viselkedését, reakcióinak belső (talán soha nem is kimondott) indítékait, motivációit. Éppen az Egyszerű szenvedély keretszövegében (amely egyébként az általa először látott pornófilm keltette hatásról szól) fogalmazza meg mindezt ars poeticaként: „Úgy gondoltam, az írásnak is efelé kellene tartania, ugyanolyan hatást keltenie, mint a nemi aktus látványának, szorongást és megdöbbenést, az erkölcsi ítélőerő felfüggesztését.” (9)

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Földes Györgyi, 1749.hu, 2024. 05. 07.