Mi késztet arra egy világhírű filmrendezőt, hogy a náciknak készítsen filmeket? Milyen kompromisszumok vezetnek oda, hogy G.W. Pabst, a filmtörténet egyik legnagyobb alakja elfogadja Goebbels ajánlatát, amikor Hollywoodban is átvészelhetné a háborút? Daniel Kehlmann ezeket a kérdéseket járja körül Mozgókép című új regényében. A világhírű német íróval Pabst alkujáról, Tarantino főhajtásáról és Christoph Waltz tanácsáról is beszélgettünk, meg arról is, hogyan élték túl a nagyszülei a vészkorszakot.

Georg Wilhelm Pabst, a nagy német filmrendező több mint harminc éves rendezői pályafutása során közel negyven filmet rendezett, ezekből ma négyre-ötre szoktuk azt mondani, hogy időtálló klasszikusok. Ott van a Bánatos utca Greta Garbóval, az Egy perdita naplója és a Pandora szelencéje Louise Brooks-szal, vagy a Balázs Béla közreműködésével készült Koldusopera. Gondolom, a maradék harmincötöt is végig kellett néznie, ha már úgy döntött, Pabst életéről ír regényt. Küzdelmes volt?

Azért a többit se mondanám rossznak, a nagy többségük ugyanis jó, ha nem is kimagaslóan jó film. Pabstnak, ahogy én látom, az említett klasszikusok mellett is van legalább tíz lenyűgöző filmje. A huszadik század első felének legnagyobb rendezői közé tartozik, efelől semmi kétség. A maiak közül például Quentin Tarantino folyton rá hivatkozik. Nézze csak meg a Becstelen brigantykat. Az említetteken túl tudom ajánlani a Piz Palü fehér poklát, ezt a furcsa filmhibridet, ami egy ma már nem létező műfaj, a hegymászófilm egy korabeli szép példája (Pabst a hegymászós filmek mestere, Arnold Fanck társrendezője volt). Pabst Koldusoperája pedig a legjobb Koldusopera-produkció, amit valaha láttam, pedig sok-sok színházi változatot láttam. Vagy ott van a Paracelsus című filmje, amit a nácik alatt forgatott és fontos szerepet játszik a regényemben is. Szerintem ez is a jók közé tartozik. Persze sok felejthető filmet is készített. Pabst nem vetette meg a pénzt, szerette a jól fizető megbízásokat, sok ilyet is csinált. De nem mondhatnám, hogy akár egy igazán rossz film is lenne köztük.

Az A Modern Hero sem rossz film? Ez volt Pabst hollywoodi tartózkodásának egyetlen kézzelfogható eredménye, amiről a regény amerikai fejezetében igen lesújtóan nyilatkozik. A nagy német filmrendező Hollywoodban csupán egy volt az európai emigránsok közül, ráadásul Pabst alig beszélte a nyelvet, a regényében legalábbis azon aggódik, hogy ne tűnjön fel, mennyire csapnivaló az angolja. Jobb sora lett volna Hollywoodban, ha beszéli a nyelvet?

[…] A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Köves Gábor, Rtl.hu, 2024. 05. 07.