Ínség idején (Élet és Irodalom)
Az ínségszikla, amiről az első ciklus címadó verse a nevét kapta, egyszerre valóságos tárgy, a Dunából aszály idején kimeredő sziklazátony – és létszimbólum („Milyen tehetetlen / egy függőleges, kimagasló test a vízben, miféle / ínségszikla lettem”), ugyanakkor a Duna az otthonosság jelképe is („ötven év / dunai fénye dajkált fel az időben”). Valamiért Géher István és a neki válaszoló Simon Balázs Duna-versei jutnak eszembe („… a víz tükre…”, illetve Ahol nem csak fordulni), mindkettőben az életveszély válik létmetaforává: mintha az Ínségszikla hozzájuk kapcsolódna: „Mert katasztrófa nélkül is lehet / hajótörés, pusztán az időben”. […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Mesterházi Mónika, Es.hu, 2024. 05. 10. 2024-05-10 15:43:47
|
 |
|
|
Apa és fia közös története
Kardos András ebben a könyvben apjának, a száz éve született Pándi Pál irodalomtörténésznek állít emléket. A sok műfajú kötet gerincét az apjához írt hatvan (fiktív) levele alkotja:...
|
|
|
Egy sosem fakuló klasszikus
Sosem fakuló regényében Kosztolányi Dezső a poros bácskai kisváros szürkülő életeit éles fénybe helyezve tárja elénk. Az öregedő házaspár féltett kincse, csúnya, vénecske lányuk,...
|
|
|
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
