Ínség idején (Élet és Irodalom)
Az ínségszikla, amiről az első ciklus címadó verse a nevét kapta, egyszerre valóságos tárgy, a Dunából aszály idején kimeredő sziklazátony – és létszimbólum („Milyen tehetetlen / egy függőleges, kimagasló test a vízben, miféle / ínségszikla lettem”), ugyanakkor a Duna az otthonosság jelképe is („ötven év / dunai fénye dajkált fel az időben”). Valamiért Géher István és a neki válaszoló Simon Balázs Duna-versei jutnak eszembe („… a víz tükre…”, illetve Ahol nem csak fordulni), mindkettőben az életveszély válik létmetaforává: mintha az Ínségszikla hozzájuk kapcsolódna: „Mert katasztrófa nélkül is lehet / hajótörés, pusztán az időben”. […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Mesterházi Mónika, Es.hu, 2024. 05. 10. 2024-05-10 15:43:47
|
 |
|
|
Egy zsidó lány a lőszergyárban
Ez a megrázó emlékirat egy rendkívüli ember, a történetét elbeszélő Fisch Sarolta emlékműve, akit a magyar hatóságok 1944-ben a rokonaival együtt Berekböszörményből a nagyváradi gettóba,...
|
|
|
Vígság a végeken
Keresztury Tibor a hétköznapi groteszket felmutató szocio-realista kisformák nagymestere. Legújabb, búcsúnovellákat tartalmazó könyvében egy háború után vagyunk, hősei ebben az ismeretlen,...
|
|
|
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
