Ínség idején (Élet és Irodalom)
Az ínségszikla, amiről az első ciklus címadó verse a nevét kapta, egyszerre valóságos tárgy, a Dunából aszály idején kimeredő sziklazátony – és létszimbólum („Milyen tehetetlen / egy függőleges, kimagasló test a vízben, miféle / ínségszikla lettem”), ugyanakkor a Duna az otthonosság jelképe is („ötven év / dunai fénye dajkált fel az időben”). Valamiért Géher István és a neki válaszoló Simon Balázs Duna-versei jutnak eszembe („… a víz tükre…”, illetve Ahol nem csak fordulni), mindkettőben az életveszély válik létmetaforává: mintha az Ínségszikla hozzájuk kapcsolódna: „Mert katasztrófa nélkül is lehet / hajótörés, pusztán az időben”. […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Mesterházi Mónika, Es.hu, 2024. 05. 10. 2024-05-10 15:43:47
|
 |
|
|
„egymás szavait visszhangozzuk”
A bálna nem motívum paradigmatikus indulása után második verseskötetében Zilahi Anna az emberi érintkezés és megismerés határait, természetes és mesterséges eszközeit, lehetőségeit és...
|
|
|
A gyász és a vigasz könyve
Szilasi László gyászkönyve az édesanya halála után kezd íródni: a szerző minden este 18:48-kor hívta fel az édesanyját, és miután meghalt, írásban folytatta vele az immár egyirányú...
|
|
|
Történetek a vágyról
A szerelemről és a biztonság vágyáról szól az Erősebb nálam, Szabó T. Anna új novelláskötete. Hosszabb-rövidebb történetei sokféleképpen beszélnek a hirtelen feltörő vagy éppen élethosszig...
|
|
|
Fordította: Lőrinszky Ildikó
Szembenézés a gyerekkorral
,,Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat." Ezzel a mondattal kezdődik ez a megrázó történet egy tizenkét éves lányról, és egy emlékről, amely örökös...
|
|
