Mi a legrosszabb? Sejtjük, tapogatózunk ebben az aprólékosan felépített világban. Ráadásul úgy tűnik, ezek nem is annyira ritka események, hiszen újra és újra megtörténnek, sőt, természetesek. A beszélő megállapításai annyira neutrálisak, még akkor is, ha például a tragédiára vonatkoznak, hogy még inkább nehezítik az olvasói hozzáférést – és ez nem feltétlenül baj. – Szabados Attila kritikája.

Zavarba ejtően szabályos Szijj Ferenc legutóbbi verseskötete, a Ritka események. Egyrészt a kötetet kézbe véve nem hagyományos, megszokott tördeléssel van dolgunk: a versek nem külön oldalra kerültek, hanem, akárcsak egy, az utóbbi években megjelent összegyűjtött verseket tartalmazó könyvek esetében, egymás után. Így történhet meg, hogy a 297 darab szöveg nem igényel magának több helyet 150 oldalnál. Ez a könyvészeti megoldás azt is maga után vonja, hogy a versek még szorosabban egymásra csatlakoznak, a jelentések felértékelődnek. Másrészt a kötet három cikluson keresztül (I. rész, II. rész, III. rész) vonultat fel háromszor 99 sorszámozott szöveget. Ez utóbbi arra enged következtetni, hogy a szerző munkafolyamatában egy ponton központi szerepet kapott a darabszám köré (is) szerveződő szerkezet.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szabados Attila, Litera.hu, 2024. 05. 10.