Mit tud az a könyv, amiben Goebbels bejön a szobába, ahol egyébként már az íróasztalánál ül? A kortárs német irodalom egyik legfontosabb írója, Daniel Kehlmann egy, a 20. század első felében ünnepelt rendezőóriás nyomába ered: G. W. Pabst a háborús Harmadik Birodalomban rekedve próbált jó művész maradni, miután Hollywoodban kudarcot vallott. A Mozgóképben a német expresszionista film szivárog be az irodalomba. Ez a hét könyve.

„Mindig furcsa időket élünk. A művészet sosem odaillő. Keletkezésekor mindig fölösleges. De később, visszatekintve, az az egyetlen, ami számít” – mondja Daniel Kehlmann új regényének főhőse, Georg Wilhelm Pabst az egyik színészének, amikor az rákérdez, hogy ekkora világégésben, mint amit 1945-ben tapasztalnak, van-e értelme műalkotást létrehozni.

Már sejtik, de beszélni még nem szabad róla, hogy közelít a bukás, hogy nincs örök dicsőséges háború, pláne nem lesz ebből győzelem. A filmeseknek is muszáj a cseheknél stúdióba vonulniuk, mert ott egyelőre nem bombáznak – azaz a rendszer már repedezik, de éppen ezért még veszélyesebb. 

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Sándor Anna, Konyvesmagazin.hu, 2024. 06. 17.