(kiadvány: Neandervölgyiek I-III.)

A nyár egyik izgalmas szellemi kihívásának ígérkezik Darvasi László nemrég megjelent, több mint 1700 oldalas nagyregényének elolvasása. A József Attila-díjas szerzőt írásban kérdeztük a Neandervölgyiek keletkezéséről és állomásairól, pályatársakról és olvasókról, előzményszövegekről és a lehetséges folytatásról.

Az 1712 oldalas monumentális nagyregény június eleji bemutatóján Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő azt mondta, hogy két hét alatt olvasta el a szöveget. Mennyi idő telt el a regényötlet megfoganása és a záró írásjel leütése között?

Írtam két-három úgynevezett nagyregényt, és írtam rövidebbeket is. Szerintem egy regény élete, legyen az bármekkora terjedelmű is, az írója születésével kezdődik, és a halálával sem lesz igazán vége. A novella talán nem ilyen, nem így vesz részt az idő múlásában. Viszont a regény ilyen. Ez az egyik nagy titka. Huszonöt éve szeretnék kertregényt írni. De valójában nem akkor kezdődik, amikor írni kezded, és nem akkor végződik, amikor kézbe veszed a nyomdameleg példányt. Egy ilyen elbeszélést, mint a Neandervölgyiek, már a nagyszüleid, a rokonságod, a városod, a közösséged is írja, jegyzeteli, szóban terjeszti és Biblia-fedélre, titkos naplókba karcolja, még meg sem születtél, már a kezed alá dolgozik. Te meg egyszer csak bekapcsolódsz, kis ladikoddal az emlékezet, a hagyomány folyójára szállsz. És formákat keresel, amiben történetek és életek passzolnak vagy nem passzolnak egymáshoz, mindenesetre összekerülnek. Egy ilyen típusú regényben megjelenik, dereng a teremtés, és látni az apokalipszist is. Jó, nagy szavak.

 

A Tanulmány a nagyregényről című telexes tárcájában egy 1977. decemberi délutánt felidézve az olajhordással állította párhuzamba a nagyregényírást. Mik voltak a Neandervölgyiek megírásának főbb stációi és legnagyobb kihívásai?

[…] A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Rácz Attila, Telex.hu, 2024. 06. 26.