A kortárs katalán irodalom sztárja, Irene Solà másodszor járt Magyarországon. Szemet adtam neked s te a sötétségbe néztél című új regénye apropóján beszélgettünk vele a családi történetekről, a katalán ördög különös alakjáról, de a nagyon eleven szellemek és a különböző nézőpontok iránti rajongása is szóba került. Interjú.

Irene Solà az Őszi Margón mutatta be harmadik regényét, mely október 4-én jelent meg a Magvető gondozásában, Nemes Krisztina fantasztikus fordításában. A regény, melyről hamarosan bővebben is írunk, egy napba sűrítve meséli el 15 emberöltő történetét, a család női tagjai által. Ki sem mozdulnak a házból, mégis hatalmas teret és időt járnak be. 

A Szemet adtam neked s te a sötétségbe néztélben (itt beleolvashatsz) megtalálható mindaz, ami miatt az író annyira népszerű: a női sorsokra való különös érzékenység, a színes-szagos folklórral átitatott mágikus realizmus, a profán humor és az emelkedett szépség, de az elbeszélés során alkalmazott trükkök is, amelyekkel olykor szándékosan a bozótosba vezeti az olvasót.

Mielőtt részletesen is rátérnénk az új kötetre, össze tudnád foglalni, hogy mit szerettél volna átadni az első, a második és most a harmadik regényeddel?

Irene Solà: Amikor írok, az egyik motivációm mindig az, hogy feltérképezzem és megvizsgáljam magát a történetmesélés aktusát, minden regényem erre reflektál. Minden alkalommal kicsit más kérdésekkel közelítem meg, de a könyveimben közös a narratívák, a történetek iránti érdeklődés. 

Az első regényem (Gátak) kérdése például az volt, hogy milyen hatalma van annak a személynek, aki elmeséli a történetet, azok fölött, akik szerepelnek benne. A második regényemben (Énekelek s táncot jár a hegy, 2021-ben az év könyvének választottuk – a szerk.) a hangok, a nézőpontok felől közelítettem meg ezt, a harmadik regényben pedig mindezt a szubjektivitás, az emlékezés kérdései egészítették ki, és az, hogy mindannyian máshogy tapasztaljuk meg a világot, még akkor is, ha egy időben ugyanazon a helyen vagy helyzetben vagyunk. Mindannyian különböző módon gondolkodunk, értünk, érzünk, emlékszünk vissza bizonyos dolgokra, így aztán később másképp is magyarázzuk őket. 

A regényeidet a megjelenés sorrendjében nézve úgy tűnt, hogy minden regénnyel egyre inkább távolodsz a jelentől, a harmadikban például már egészen absztrakt módon érzékeljük. Mivel magyarázod ezt?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kiss Imola, Konyvesmagazin.hu, 2024. 10. 16.