1909-ben a Moravcsik-klinika ideggyógyásza, 1910-től az ótátrafüredi szanatórium fürdőorvosa. Orvosként dolgozott többek között Stószon, Palicson, Stubnyafürdőn, Földesen, Regőcén. Egy téves orvosi diagnózis és egzisztenciális félelmek következtében 1910-ben morfinista lett, és a többszöri elvonókúra ellenére sem tudott megszabadulni szenvedélybetegségétől. 1919-ben idegileg összeomlott, a bajai kórház elmeosztályán kezelték, ahonnan megszökött. Lelőtte feleségét, majd öngyilkosságot követett el 1919-ben.

A Magvető Kiadónál megjelent művei
Egy elmebeteg nő naplója (1978, 2005), Mesék, amelyek rosszul végződnek (1994, 2008), Rejtelmek labirintusában (1995), Az életet nem lehet becsapni. Összegyűjtött színpadi művek (1996), Fej a pohárban (1997), A varázsló halála (2000), A muzsika mesekertje (2000), Méla akkord: hínak lábat mosni. Naplófeljegyzések 1897–1904 (2013), Úr volt rajtam a vágy. Naplófeljegyzések és visszaemlékezések (1906–1914) (2016), Sötét örvénybe süllyedek. Naplófeljegyzések és visszaemlékezések 1914–1919 (2017)