Egyetemi tanulmányait Németországban és Svájcban végezte, majd 1966-68 között lektorként dolgozott a manchesteri egyetemen. 1970-től az észak-angliai Norwich egyetemén tanít, ugyanitt nyújtja be doktori értekezését, amely a rombolás mítoszával foglalkozik Alfred Döblin műveiben. 1986-ban habilitál válogatott osztrák szerzőkről írott tanulmánykötetével, ezután az európai irodalom rendes tanára lesz a norwichi egyetemen. 1989-ben ugyanott megalapítja a British Center for Literary Translation elnevezésű intézetet. Feleségével vidéki házba, egy viktoriánus paplakba költözik, amelynek hatalmas, elvadult kertjét pompázatos parkká és virágoskertté alakítja. Az 1980-as évek második felétől jelennek meg irodalmi publikációi, verseit először folyóiratokban adja közre, majd 1988-ban megjelenik első verseskötete, a Természet után. Elbeszélései és a fikció határán mozgó esszéi (Szédület. Érzés., Kivándoroltak, A Szaturnusz gyűrűi) angliai, amerikai és franciaországi sikerei után a 90-es évek közepétől Németországban is elismert íróvá válik, 1996-ban a Német Nyelvi és Irodalmi Akadémia felveszi tagjai közé. 2001-ben megjelenik jelentős visszhangot kiváltó regénye, az Austerlitz. Ugyanebben az évben otthonához közel autóbalesetet szenved, amelybe belehal. Posztumusz még hat kötete jelent meg azóta. Munkásságáért megkapta többek között a Berlini Irodalmi Díjat és a Johannes Bobrowski Medált (1994), a Heinrich Böll-díjat és a Wingate Prize for Fiction-t (1997), 1999-ben a legjobb idegen nyelvű könyvnek járó díjat Franciaországban, 2000-ben pedig Düsseldorf városának Heine-díját és a Joseph Breitbach-díjat.

A Magvető Kiadónál megjelent műve

Természet után (2001)