Lénárd Sándor
Egy nap a láthatatlan házban
Amikor a házam épült - fűrésszel, szöggel,
kalapáccsal
építették, úgy tákolták össze, mint egy ládát -,
füvön, páfrányon, vadvirágon kívül semmi sem termett
az országút és a ház között. A háromszáz lépésnyi
távolságon könnyű volt áttekinteni. A szomszéd kicsit
messzebb lakik, de ő is látta, mikor fújom el este a
gyertyát, mikor állok reggel a kúthoz mosakodni.
