A román elnöki és miniszterelnöki hivatal kitüntette Esterházy Pétert
A 60-ik születésnapi évfordulója alkalmából, Esterházy Pétert a román elnöki és miniszterelnöki hivatal kitüntette a Commandeur de l'Ordre des Arts et des Lettres – 2010 címmel.
 Az román elnöki rendelet (+ miniszterelnöki) megjelent a Románia Közlönyben (http://www.legex.ro/Decret-Nr.-445-din-26.04.2010-104294.aspx)
Esterházy Péter műveiből román fordítások: A szív segédigéi (fordította Anamaria Pop, első kiadás, 1977, Iasi, Institutul European kiadó; második kiadás, 2007, Bukarest, Curtea Veche kiadó), Egy nő (fordította Anamaria Pop, első kiadás, 2002, Bukarest, Humanitas kiadó; második kiadás, 2008, Bukarest, Curtea Veche kiadó), Kis Magyar Pornográfia (fordította George Volceanov, 2007, Bukarest, Humanitas kiadó), Harmonia cælestisJavított kiadás (fordította Anamaria Pop, 2008, Bukarest, Curtea Veche kiadó), (fordította Anamaria Pop, 2008, Bukarest, Curtea Veche kiadó), Hrabal könyve (fordította Anamaria Pop, 2009, Pitesti, Paralela 45 kiadó), Hahn-Hahn grófnő pillantása (fordította Anamaria Pop, 2009, Pitesti, Paralela 45 kiadó), Rubens és a nemeuklideszi asszonyok és Harminchárom változat Haydn-koponyára (fordította Anamaria Pop, 2009, Bukarest, Curtea Veche kiadó)
|
 |
|
|
Meglepő versek az emlékezésről
Emlékek és álmok elevenednek meg és keverednek össze Krusovszky Dénes verseiben. Hogyan mesélhetjük el az önéletrajzunkat egy olyan korban, amikor a személyes történeteink határai feloldódnak...
|
|
|
Maléter Pál özvegyének küzdelmes élete
A kötet elbeszélője és egyben főhőse Gyenes Judith: az 56-os mártír, Maléter Pál özvegye. A gyerekkori emlékek, a jómódú család mindennapi élete, majd a háborús évek megidézése után...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
|
|
|
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
|
|
