Megkérdeztük Tóth Krisztinát (Bárka Online)
(kiadvány: Pillanatragasztó)

A napokban jelent meg Pillanatragasztó című köteted, mely 25 kisprózát tartalmaz. Az 5 fejezet mindegyikében 5 novella van. Te találtad ki ezt a szerkezetet? Hogyan alakult ki a kötetkoncepció?

Igen, én találtam ki a szerkezetet. Eddig is minden kötetemnél fontosnak tartottam, hogy a struktúra új összefüggésben mutassa meg az egyes írásokat. Az anyagot az utóbbi évek novelláiból válogattam. Először harminc, aztán a második rostálás után huszonhét novella szerepelt a kötettervben. Végül úgy döntöttem, legyen huszonöt, hiszen éppen huszonöt éve publikálok! Az ötös ciklusok aztán már adódtak, így hamar kialakult a sorrend is. A könyvben több olyan írás is van, amelyben szerepet kap a huszonötös szám, visszautalva magára a kötetszerkezetre.

A könyv írásai 2006 és 2014 közt jelentek meg a Mozgó Világ, Holmi, Népszabadság, Élet és Irodalom, 2000, Lettre, Jelenkor, Palócföld és Vasárnapi Hírek hasábjain, tehát napi-, heti- és havilapokban, nem pusztán irodalmi fórumokon. Máshogy írsz, ha napilapról vagy ha irodalmi folyóiratról van szó? Máshogy, ha novelláról vagy tárcáról? Egyáltalán, be tudja az író programozni az agyát többféleképp?

Nem, nagyjából mindig ugyanúgy írok, legfeljebb utána mérlegelem, hogy mit hova adjak, de van, hogy ezt csak az utolsó pillanatban döntöm el. A terjedelem persze eltérő, hiszen van, ahol nem lehet túllépni a négyezer karaktert, vagyis nagyon kell sűríteni. Ez a kötöttség előny is, mert ilyen terjedelemben aztán igazán nem fecseghetsz. Máskülönben eléggé homogén anyag ez, szóval utólag nem lehetne szétszálazni, hogy ez ide íródott, az meg oda.

Nem novellafüzérről van szó, újabb és újabb emberek történetével találkozunk a Pillanatragasztóban. Te azok közé tartozol, akik megírják a környezetüket, és azt, amit látnak, hallanak az utcán? Volt már olyan, hogy egy teljes novella erejéig beemeltél valamit a valóságból, mint az egyik szereplőd, aki „a színtiszta valóságot írta meg”?

Teljes novella még soha nem jött szembe velem, de nagyon sok részletet, párbeszéded beemelek, igen. Figurákat is, illetve egyes vonásokat. Hangot, gesztusokat. A múltkor a villamospótló buszon utaztam, és egy olyan férfi próbált társalogni a meglehetősen kelletlen sofőrrel, aki negyven éve nem járt itthon, Magyarországon. Na, az érdekes volt: füleltem, mert ez nekem mindig alapanyag. Rengeteg történetet mesélnek az emberek egymásnak az utcán, elég csak belehallgatni, aztán kiegészíteni, továbbgondolni ezeket.

Van olyan történet is ebben a könyvben, szerelmi sztori, amit valaki évekkel ezelőtt úgy mondott el nekem, mint személyes történetet. De abban a személyes történetben ott volt valami mélyen ismerős is, mintha olyasmit mesélt volna, ami velem történt meg egy másik életemben. Persze rögtön meg is kérdeztem, hogy ezt megírhatom-e, és mondta az illető, hogy igen. De ez sem az az eset, hogy na, az író kap egy novellát: kész novellát még sohasem találtam. Ha találtam volna, nem tudnám megírni, mihez is kezdenék vele. A valósággal azonban óvatosan kell bánni, mert – ahogy a könyvben is – ide-oda járnak a szereplők a kitalált sztori és az élet között, és olyan már történt, hogy megírtam valamit, aztán valami egészen hasonló történt.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Darvasi Ferenc, BárkaOnline.hu, 2014. október 1.

2014-10-01 17:33:56
Meglepő versek az emlékezésről
Emlékek és álmok elevenednek meg és keverednek össze Krusovszky Dénes verseiben. Hogyan mesélhetjük el az önéletrajzunkat egy olyan korban, amikor a személyes történeteink határai feloldódnak...
Maléter Pál özvegyének küzdelmes élete
A kötet elbeszélője és egyben főhőse Gyenes Judith: az 56-os mártír, Maléter Pál özvegye. A gyerekkori emlékek, a jómódú család mindennapi élete, majd a háborús évek megidézése után...
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ