A kamaszok ma mindenütt azt látják, hogy bármit meg lehet tenni, bármit meg lehet úszni – véli Totth Benedek. Sodró lendületű, mellbevágó thrillere az olvasók és a kritikusok szerint is az év egyik legjobb regénye. Nem véletlen, hogy a filmesek is felfigyeltek a drogok, a szex és a brutalitás örvényében egyre mélyebbre merülő fiatalok történetére. Interjú.

hvg.hu: „Egyszer csak eldurvultak a dolgok” – Holtverseny című regényét egy mondatban így foglalnám össze. Egyetért?

Totth Benedek: Vagy amikor a szerzőnek elgurult a gyógyszere. Sosem voltam lázadó típus, kamasz koromban sem. Valahogy elfogadtam a dolgokat úgy, ahogy vannak. Lehet, hogy amit eddig visszafogtam, azt ebben a regényben sikerült kiadnom magamból. A visszajelzések alapján sokakat meglepett a könyv, főleg azokat, akik közelebbről ismernek. A hétköznapokban abszolút visszafogott vagyok. A regény viszont gátlástalan és kegyetlen kamaszokról szól. Néha úgy érzem, szörnyetegeket teremtettem. Nem ez volt a célom, de azért jó érzés, ha sikerül letaglózni egy-egy olvasót. Ma már nem elég halkan szólni, nem elég óvatosan figyelmeztetni. Ha el akarjuk érni az emberek ingerküszöbét, sokkal drasztikusabb megoldásokhoz kell folyamodni. Csak így lehet felrázni az embereket. Amióta megjelent a regény, sokszor gondolkoztam már azon, van-e jogom bárkit is ilyen dolgokkal szembesíteni, de végül azzal szoktam megnyugtatni magam, hogy a könyvet felnőtt emberek olvassák, akik bármikor becsukhatják, ha zavarja őket valami. Mivel ez az első könyvem, most élem át először, hogy kiadtam a kezemből valamit, amit nem tudok kordában tartani, és önálló életre kelt.

hvg.hu: A legriasztóbb ebben a jelen idejű történetben az a kiüresedett, lelkiismeret és korlátok nélküli világ, amiben a regénybeli kamaszok élnek. Törekedett arra, hogy egy aktuális körképet adjon a mai kamaszokról, vagy csak a hősei ennyire elvetemültek?

T. B.: Nem szeretnék ma kamasz lenni. Elég ijesztő, ami a médiából erről a korosztályról megtudható. Sok félelem és aggodalom van bennem, hogy mi lesz velük, de azért a kép ennél jóval árnyaltabb. A sajtóban a pozitív példák mindig kisebb felületet kapnak, kisebb feltűnést keltenek. A regényemben szereplő tizenévesek nem tanultak meg felelősséget vállalni: se magukért, se másokért, se a tetteikért. A Holtverseny nem szociológiai tanulmány a mai kamaszokról, nem végeztem kutatásokat a témában. Nem is volt bennem olyan törekvés, hogy a regény ebből a szempontból hiteles legyen. Igyekeztem szándékos túlzásokkal élni. De az ember hiába próbálja szabadjára engedni a képzeletét, és valami igazán iszonytatót kitalálni, valahogy mindig bebizonyosodik, hogy még mindig messze jár a végponttól: a hírekben sokkal durvább esetekkel is találkozhatunk, mint ebben a könyvben. A regény egyik szereplőjének sorsát például egy amerikai újsághír ihlette. Nekem nincsen olyan élénk fantáziám, hogy kitaláljak egy védőbeszédet, ami a fiatalkorú gyilkos felmentése érdekében azzal érvel, hogy a gyereket túlságosan elkényeztetették a szülei, ezért képtelen volt felfogni, hogy a tettei milyen következményekkel járhatnak. Hátborzongató ez az érvelés minden abszurditásával együtt, de a legijesztőbb, hogy valakiben, ez esetben nyilván egy felnőttben, egyáltalán felmerül egy ilyen megoldás.

hvg.hu: Az a fajta következmények nélküliség, amit ebben a regényben látunk, csak a kamaszokra jellemző, vagy az egész országra: mindarra, ami ma körülvesz bennünket?

T. B.: Bár ez nincsen részletesen ábrázolva, de a regény szereplői mintákat követnek. Szerintem a kamaszok eltanulják ezeket a dolgokat, lemásolják a szüleik viselkedését, az életüket. Egy mai tizenéves nagy bajban lehet, ha nincs rendes, stabil családi háttere, vagy egy olyan közeg, ahol kapaszkodókat kereshetne. Egy fiatal ma lépten-nyomon arról szerezhet tapasztalatot, hogy bármit meg lehet tenni, bármit meg lehet úszni. Elég csak a napi politikát nézni. Ha ezek a kallódó gyerekek azt látják, hogy a gátlástalan nyomulás erény, az érvényesülés eszköze, és egy vállvonással mindent el lehet intézni, minden megy tovább, miért próbálnának másként viselkedni?

hvg.hu: Mit lehet csak kamasz hősökkel megmutatni?

T. B.: Tizenévesen baromi könnyen, pillanatok alatt el lehet tűnni a süllyesztőben, ilyenkor mindig feltehetjük a kérdést, hogy kinek a felelőssége megmenteni ezeket a kallódó kamaszokat. Ez a probléma a Holtversenyben is megjelenik, bár megnyugtató megoldást nem kínál a történet. Nekem szerencsém volt, rengeteget jártam edzésre, jó volt a társaság, sosem unatkoztunk, és nem volt időnk igazán nagy hülyeségeket csinálni.

hvg.hu: Végül néhányukat megmentette a regényben. Miért?

T. B.: Nem biztos, hogy a végkifejlet logikusan következik a történetből, de valahogy mégis úgy éreztem, nem tudom máshogy befejezni. Nem tudtam volna úgy elbúcsúzni a szereplőktől, hogy teljesen magukra hagyom őket. Valakit meg kellett mentenem.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Hercsel Adél, Hvg.hu, 2014. december 4.