Jó szokásához híven a Magvető Kiadó idén is megjelentette Körkép című antológiáját, amely ezúttal harmincöt mai magyar író kisprózáját tartalmazza. A novelláról sokszor és sok helyen elhangzik, hogy összetett műfaj: nem tűri a felesleges mondatokat, mindössze néhány oldalban kell ábrázolnia egy teljes világot: emberi kapcsolatokat, ellentéteteket, társadalmi hátteret, tömörsége ellenére pedig kívánatos, hogy cselekménye fordulatos legyen. Többször elhangzik az is, hogy a novellának nincs meg az őt megillető helye a regényközpontú kortárs magyar irodalomban, ami még inkább alátámasztja a Körkép – akárcsak a Magyar Napló gondozásában megjelenő Az év novellái című hasonló jellegű kiadvány – létjogosultságát a könyvpiacon. Mindkét antológia igyekszik valamiféle keresztmetszetét nyújtani az előző év folyamán folyóiratokban megjelent novelláknak. Teljes képet a mai magyar kisprózáról akkor kapunk, ha mindkét kötetet kézbe vesszük, hiszen az átjárás közöttük minimális (idén két szerző, különböző novellákkal), de most összpontosítsunk a Körkép 2015-re.

A tavalyi Körkép negyven szerzőt vonultatott fel, közülük tizenöten idén is szerepelnek az antológiában, ami egyféle kontinuitást jelez, ugyanakkor a húsz új szerző azt sugallja, hogy Király Levente szerkesztő nem kifejezetten ugyanabban a szerzőgárdában gondolkodik. Az antológiába gyűjtött írások elsősorban a mai magyar novella tartalmi sokszínűségére mutatnak rá, hiszen a kötetben egyaránt megtalálhatóak a családtörténetek, a történelmi jellegű írások és a korunk társadalmi viszonyaira reflektáló művek. A novellák változatosságára utal továbbá, hogy egyaránt jelen vannak közöttük a sallangmentes tárgyszerűséggel elmesélt történetek, a lírai hangvételűek, a humorosak és a formai lehetőségekkel kísérletező alkotások is.

Hálátlan dolog általánosítani – nem is szeretnék –, de szembetűnő, hogy a kötetbe gyűjtött novellákban minimális mértékben található – például – fantasztikum, ugyanakkor nagyon erős a szociális szál, legyen szó gyereksorsról (Bánki Éva), csonka családon belüli viszonyokról (Tóth Krisztina), napszámos-létről (Ross Károly), kiszolgáltatott bevándorlóról (Podmaniczky Szilárd), apa és fia viszonyáról (Darvasi László), házasságon belüli konfliktusról (Szabó T. Anna) vagy betegekről (Tóth Marcsi). Közvetett módon árulkodik a magyar társadalom jelenéről, mi az, ami a mai magyar prózaírókat foglalkoztatja.

A Körkép 2015 egyik legérdekesebb darabja számomra Németh Ákos A pénzpiac angyala című novellája, amely egy tehetségtelen tőzsdei alkusz felemelkedéséről szól. A fordulatokkal teli, jól levezetett, izgalmas történet amellett, hogy kellő érzékletességgel ábrázolja a pénzügyi világ működésének árnyoldalait, életszerű karaktereket és összetett emberi viszonyokat boncolgat.

Nem kevésbé izgalmas Jászberényi Sándor Banana split című alkotása. A mű egy szudáni nő, egy amerikai és egy magyar férfi, valamint egy kislány közös történetén keresztül az egyiptomi mindennapokba kalauzol el bennünket. A szerző, akárcsak Az ördög egy fekete kutya című első prózakötetébe gyűjtött novelláiban, ezúttal is képes feszes párbeszédekkel, apró utalásokkal, mindenféle cikornyától letisztultan elmesélni egy pillanatra sem moralizáló, de mindvégig erkölcsi kérdéseket (is) feszegető történetét.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Sándor Zoltán, Magyar Szó Online, 2015. június 25.