Miközben - Tóth Krisztina: Pixel
Képelem jelentésű informatikai szakszó kölcsönzi a címet, irodalomtudományi terminus technicus – szövegtest – jelöli a műfajt. Harminc rövid fejezetben harminc testrész, testelem próbál eggyé, egésszé, testté, regénnyé forrni. Hiába. Ez a könyv igaza. KRITIKA a Kultúra.hu-n.
Az egy test eleve kettő. Nőé, férfié. Hiszen a számozott és avagy-os című fejezetek sorában (Első fejezet, avagy a kéz története; Második fejezet, avagy a nyak története; Huszonötödik fejezet, avagy a tarkó története stb.) a Tizedik a hüvely története, a Tizenkilencedik a pénisz története. Mint a modern trükkregény esetében oly sokszor, az eredetileg napilapban, tárcanovellaként közölt részletek azt az érzetet keltik, hogy – Milosevits Péter szavával – „az éppen olvasott szövegnek van egy másik létformája is, s a kezünkben tartott regény csak változata egy állítólagos – általában fiktív – »eredetinek«”. A közelmúlt egyik ilyen típusú, népszerű világirodalmi terméke Daniel Kehlmann magyarul is kiadott műve, a Hírnév. Tóth Krisztina olyan változatot választott a trükkregényre, amely egy – a fejezetek tematizálásában szerepet játszó – külső szemponttal, a testrészek, szervek megnevezésével felkelti és segíti az olvasói el-, újra- vagy továbbrendezés, textusteremtés igényét, ugyanakkor az elbeszélői ént, az éppen mondott történetet is változatnak szcenírozza. Például a Tizennyolcadik fejezet, avagy a has története – a „Nem lehetett tudni…”, „Nem állítom…” bekezdésindítások után – a félmeztelen, mocskos, bedrogozott, súlyosan sérült fiú históriáját (látszólag) lezárva „Az előbb nem jól meséltem el a történetet” fordulatával él, majd az újabb befejezést is negligálja: „Jaj, megint nem jól mondtam el, de most már figyelni fogok”. Mi a biztosíték arra, hogy az utolsó négy mondat, amely a regénytöredék/novella másik figuráját érinti, a végleges narrátori akaratot tükrözi?
 
Semmi. Nincs garancia. Az életben semmire sincs. A történetmondó nem száll szembe a sorssal, sorsokkal. Tudomásul veszi és hírül adja: „Mindig a legrosszabb történet íródik jelenné…”, s ez a tény legyűri, kilúgozza az elbeszélői omnipotenciát: „Most itt megállhatnék, mert igaz ugyan, a valóság a legrosszabb lehetőségre szokott rábökni, én viszont nyugodtan kanyaríthatnám másfelé a történetet. De egyszerűen nincs időm megtorpanni se. Nem tudom átgondolni, hogy hirtelen melyik ajtón kellene átnyitni abba a félhomályos pillanatba…” (Tizenhatodik fejezet, avagy a mell története). Az írói kommentár alkalmai meglehetősen esetlegesek, néha indokolatlanok vagy suták, ám a szerző és az olvasó közvetlenebb kommunikációja mégis előnyére szolgál a kötetnek.
 
Aközben, miközben és a hasonló jellegű időhatározói utalások fontos alakítói a Pixel szinkron-szimultán karakterének. Ahogyan a(z emberi) test is hierarchizáltsága közepette működő mellérendelő organizmus, úgy utalnak egymásra a struktúra időben (és térben) mozgó alkotórészei. Egymástól távoli országok és egymástól hosszú évtizedekkel elválasztott idősíkok csúsznak össze. Kiterjeszti magát a „miközben”, ugyanakkor több emberöltőből mintha egyetlen életre, egy élet egy-egy kitüntetett rövid időszakára (órájára) szűkülne a történet. Az érdekes szövésmód főleg a regény első felében tartja fenn figyelmünk élénkségét. Később a technika kiismerhetőbb, s az újszerű megjelenítések is variációként hatnak.
 
A Pixel intenzitása megragadóbb, mint vágyott extenzitása. Tóth Krisztina mindenfajta embertípusról beszélni szeretne a harminc felvonásban. Öregről, fiatalról, szülőről, gyermekről, egészségesről, betegről, szerelmesről, elhagyottról, hetero- és homoszexuálisról, különböző emberi, vallási és egyéb csoportokhoz tartozókról. A finoman vissza-visszajátszatott tárgyi és érzéki motívumok önmagukban is vibrálnak (így a különleges kidolgozású gyűrű, amely hol egyik, hol másik kézen bukkan fel: vándorutat tesz, jó csem-csem gyűrűként). Hatásosak a képzettársítás formai átvitelei (nem testi vonások, alakzatok játszanak át arcélbe, szemvágásba, testkontúrba; az emlékek eszköz-hívójeleknek is engedelmeskednek a lelki késztetések mellett stb.). Mégis többet jelent a mondatok helyenként lírai dallama, lefojtottsága – a fájdalmasan megélt és méltó teherként továbbadott szép embertelenség.
 
Szerző: Tarján Tamás 
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ