Az improvizáció kórusban is tökéletesen működőképes – állítja a Soharóza kórus vezetője, Halas Dóra. A diplomás karnagy hol amatőrökből álló énekegyüttesét vezényli, hol a Kultúrfürdő programsorozatot szervezi gőzerővel. A lazaságra sokat adó fesztiválon Nádasdy Ádám Hamlet-fordítása is nagy sikert aratott, de ismeretségük régebbi keletű: az ismert nyelvészköltő-műfordító a bölcsészkaron tanította a leendő karnagyot.

Magazin: A Soharóza kórus Dóra definíciója szerint a vájt fülű amatőrök társasága. Mennyire amatőrök a vájt fülű kórustagok?

Halas Dóra: Teljes mértékben azok. Mindenkinek van rendes munkája, a kórusozást hobbiból űzik. Én vagyok úgymond az egyetlen profi, az angol szak mellett elvégeztem a Zeneakadémiát is.

Magazin: Nádasdy Ádám ismeretterjesztő nyelvészeti sorozata, mely nagy sikerrel futott éveken át a Magyar Narancs oldalain, úgyszintén a vájt fülű laikusoknak szólt.

 Nádasdy Ádám: Voltak korábban is tudományos-ismeretterjesztő cikkek a lapban, például, hogy kiféle-miféle élőlény is a szúnyog. Amennyit a szúnyogról egy ilyen cikkben el lehetett mondani, én annyit próbáltam a nyelvről elmondani. A szúnyog volt a viszonyítási pontom.

Magazin:Az írta az egyik ilyen tárcájában, hogy szerencsére nyelvi ízléskülönbségek miatt egyelőre nem törnek ki tömegverekedések. A sorozat vége felé mégis sikerült, ha nem is tömegverekedést, de egy kisebbfajta felzúdulást okoznia.

Nádasdy Ádám: Sikerült felpiszkálnom bizonyos lelkeket. Hogy ki mit tart nyelvileg helyesnek és szépnek, azt mindenkinek szíve joga eldönteni, én csak bátorkodtam megjegyezni, hogy tudományos alapja nincs a dolognak. Ha maga szívesebben mondja, hogy „föl-e jöttek”, más meg azt mondja szívesebben, hogy „följöttek-e”, azt sokféle szempontból lehet elemezni, de nekem azt kell hangsúlyoznom, hogy a nyelvtudománynak ez teljesen mindegy, hiszen fordítva is alakulhatott volna. Többen azonban ezt úgy értik, hogy én azt mondom, akkor mindenki beszéljen úgy, ahogy akar. Holott én ezt egyáltalán nem mondom. Sokan például azt mondták Freud Zsigmondról, hogy ő a szabad szerelem apostola. Holott ő semmi ilyesmit nem állított, egy konzervatív polgárember hogy is mondhatott volna ilyet. Szegény feje, csupán annyit mondott, hogy mindennek a szex az alapja. Mire azt mondták, hogy arra biztat jámbor úrinőket, hogy feküdjenek le a portással.

Magazin:Van, ami amai nyelvhasználatban idegesíti?

Nádasdy Ádám: Az a baj, hogy túlságosan is értek hozzá. Olyan vagyok, mint egy botanikus, akinek minden növény érdekes, még a gaz is.

Magazin: Mit szól a Facebook-nyelvhez, és legszebb példányához, a „lájkolni”-hoz?

Nádasdy Ádám: Ó, hát nagyon felületes hatás ez még, hol van ez még a némettől. Azt ugye mondjuk, hogy nímand, de olyat azért nem mondanánk, hogy ez az ember egy nobody. A német még mindig sokkal közelebb van, mint az angol. Az persze más, ha a lájkolni már nem a hozzá tartozó technikai dolgot jelenti, hanem például azt mondom; én lájkolom ezt vagy azt a helyet, menjünk oda. Ez már van?

Halas Dóra: Még nincs. Legfeljebb ironikus áthallással.

Nádasdy Ádám: Na, látja. Onnantól kezd érdekessé válni az ügy, ha már minden mellékzönge nélkül beépült a nyelvbe. A lúzerről talán ez már elmondható. A kult meg a lúzer már bent van a nyelvben, de kevés ilyen van.

Magazin: Volt némi provokatív éle a cikksorozatnak?

Nádasdy Ádám: Hát, hogyne. Meg benne volt az is, hogy a nem standard nyelvváltozatokban is sok a szépség. A határon túliak például nem rosszabbul beszélnek magyarul, csak másképpen. Olyan ez, mint amikor Kodály és Bartók közel 100 éve népdalokat énekeltettek a Vígadóban, az úri közönség szemében szegényes kísérettel.

Magazin: A Soharózában is van provokáció?

Halas Dóra: Nem nevezném provokációnak amit csinálunk, nincs ilyen tudatosság bennünk. Mi csak a saját ízlésvilágunknak akarunk megfelelni, ami viszont eltér a hagyományostól. Attól a merevségtől, ami általában a kórusokat jellemzi, én rosszul vagyok. Azt szeretném, ha az ösztönösebb éneklés jönne elő, amihez nagyon jó például, ha nem állunk karót nyelve egy helyben, hanem van valami pici mozgás is. A cél az, hogy ne parancsot teljesítsen a kórustag, hanem hogy az ő saját énje tudjon belekerülni az előadásba.

Nádasdy Ádám: Hányan vannak?

Halas Dóra: A Soharózában 25-en vagyunk, a hasonló stílusú Halastó nevű kórus pedig már egy nyolcvanfős társasággá nőtte ki magát. Improvizációs eszközökkel machinálunk, sokszor helyben találjuk ki, mit fogunk énekelni.

Nádasdy Ádám: Na, de bocsánat, akkor összevissza fognak énekelni!

Halas Dóra: Azért ez nem azt jelenti, hogy bárki bármit csinálhat. Ugyanúgy, ahogy a közlekedésben vagy a dzsesszimprovizációban, itt is megvannak a szabályok.

Magazin: Kedvelik a rendhagyó helyszíneket. Első hangversenyüket például egy Frankel Leó utcai bérházban adták.

Halas Dóra: Ráadásul ez a mi lakásunkban történt. Egy nagyon régi lakást vettünk, és mielőtt elkezdtük volna a felújítást, tartottunk a lakóknak a gangon egy koncertet, Mikulás napján, téli hidegben. Nagy élmény volt, többen az idősebb szomszédok közül ekkor beszélgettek egymással először.

Nádasdy Ádám: Ezek szerint sikerült a lakók jóindulatát megnyerniük a felújításhoz.

Halas Dóra: Biztos, ami biztos, kiírtuk a liftbe is, hogy ezzel kompenzálnánk mindazt a zajt és koszt, amivel az átalakítás jár.

Magazin: Nádasdy Ádámhoz is fűződik egy rendhagyó performance a közelmúltból; akadémiai székfoglalóján Dante Isteni színjátékának részleteit adták elő.

Nádasdy Ádám: Jó ideje már Dante Isteni színjátékának új fordításán dolgozom. Ebből vittem oda részleteket, mert ez így szokás: a festő a festményeit hozza, az irodalmár a fordítását. Amikor beválasztottuk, Kocsis Zoltán például egy Schubert-hangversenyt adott. Néha kiszólt, hogy a következő darab közben mire érdemes figyelni. Az én székfoglalómon annyi történt, hogy szóltam néhány szót a fordításomról, majd rádiójátékszerűen felolvastunk belőle. Várady Szabolcs volt Vergilius, gyönyörű basszus hangja van. Maga Dante Grecsó Krisztitán volt, a narrátor pedig Lator László, és nekem is volt valami kis szerepem.

Magazin: Sikert aratott az előadás?

Nádasdy Ádám: Mindenesetre érdeklődés kísérte. Komoly vitát váltott ki, mert ugye nagyon eltér az eddigi legsikeresebb fordítástól, Babits Mihályétól. Ami egy gyönyörű szöveg, de nagyon önkényes fordítás, tele átértelmezéssel. Babits sokszor belekomponált a szövegbe, én meg, mint egy korabeli hangszereken nyekergő zenész, igyekeznék visszaadni az eredetit. Azon aztán nagy vita volt, hogy kinek fog ez tetszeni, hol itt a költészet.

Halas Dóra: Én jártam a tanár úrhoz egy szemináriumra, amikor a Szentivánéji álmot kellett lefordítani házi feladatnak...

Nádasdy Ádám: Mikor az eredetiből vettünk ugye részleteket?

Halas Dóra: Igen. És én mindig ezt hozom fel példaként a kórusnak is. Mert a szemináriumon sem irodalmi fordítást kellett csinálni, hanem azt kerestük, mit jelenthettek az egyes szavak az akkori embernek, s mi lehet ezeknek a mai magyar megfelelőjük. Így működik valahogy a kórusom is, amikor például régizenéhez nyúlunk, aminek ugyebár nem vagyunk a professzionális tudósai. Szeretnénk őszintén a magunkévá tenni.

Magazin: Babits fordítása segített?

Nádasdy Ádám: Babits nagy zsonglőr volt, néha bámulom, milyen zseniálisak a megoldásai, ahogy hat labdával zsonglőrködik, s mindet elkapja. Nagyon fontos volt neki a zenei szépség. A rímelése olyan, mintha kipenderülne a színpad közepére egy szál hegedűvel, és a sörényét rázva szólistává léptetné elő magát. Remekül csinálja, de az ember közben azt mondja, hogy bocsánat, de ez a Dante itten mintha el akarna valamit magyarázni. Persze Babits hallatlan nagy segítség, ahogy neki Szász Károly fordítása volt az. Használom is mindkettőt. Miután végzek egy résszel, ellenőrzöm, hogy ők mit fordítottak. Babits olyan nekem, mint egy kontrollszerkesztő. Volt nekem már Arany János is kontrollszerkesztőm, amikor a Szentivánéji álmot fordítottam.

Magazin: Shakespeare művei nemrég képregényben, mangaváltozatban is megjelentek, úgyszintén az ön fordításában.

Nádasdy Ádám: Nem tagadom, így volt. A Rómeó és Júlia meg a Hamlet jelent meg mangaformában. A szövegbuborékokba kellett magyar szöveg; az én fordításomból vették azt a keveset, ami a buborékokba belefér. Az eredetiben az eredeti Shakespeare-szöveg van egyébként, ami elég nehéz és régies, olyan mintha Zrínyitől vagy a Károli bibliából lennének idézetek.

Halas Dóra: Sosem merült fel Angliában, hogy Shakespeare-t közérthetőbbé tegyék?

Nádasdy Ádám: Komoly színházban nem. Kicsit olyan, mint egy idegen nyelv, mint egy ukránnak az orosz. Nemrég láttam Londonban a Hamletet, a Nemzeti Színházban, és hát kétezren ültek a nézőtéren, sírtak-nevettek, ahogy kellett. Részben persze azért, mert kívülről tudják, mi a darab. Ahogy nagymamám a szentmisén, ami ugyan latinul ment, de a nagymama is mindig jókor sírt és nevetett, mert pontosan tudta, hogy mi következik.

Halas Dóra: Én angol gimnáziumban jártam Cipruson, és ott például nem házi feladatként kellett a Hamletet otthon elolvasni, hanem három hónapon át az órákon boncolgattuk.

Nádasdy Ádám: Hallottam már olyan naiv véleményt is itthon, hogy a mai angolok már nem is értik Shakespeare-t. Ez nem így van, mert akkor nem Shakespeare menne náluk minden este. Láttam nemrég a III. Richárdot Kevin Spacey-vel. Remek volt. Se díszlet, se kosztüm: bejönnek, elmondják, kimennek, és sistereg az egész.

Forrás: Népszabadság