Bartis Attila
Az eltűnt idő nyoma
,,Minden fotográfia időparadoxon. Időn belüli időtlenség, mulandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek."
Bartis Attila fotográfusként évtizedek óta kutatja, hogy mit jelent egy fénykép, íróként pedig, hogy hogyan lehetne szavakkal megragadni a fotográfia mibenlétét, és miért nem tud fényképezés nélkül létezni. Naplójegyzetekből és ,,cetlikből" áll össze Az eltűnt idő nyoma, amely egy hosszú ideje tartó gondolkodási folyamat néhol legszemélyesebb stációit gyűjti egybe.
,,Jáváról röpke három év után máris sikerült hangosan kimondanom, hogy itt egyszerűen jó nekem. Nem jobb, mint valahol máshol, hanem jó.
A fényképezésről viszont harmincvalahány év után is pimaszul nehéz valami ilyesmit kimondanom. Pedig valójában tényleg ennyi lenne. Hangosan kimondani, hogy az összes kínlódással, kudarccal, megválaszolhatatlan kérdéssel együtt egyszerűen szeretem."
SAJTÓAz idő mélyebb és felszínesebb nyomai. Décsy Eszter, Prae.hu, 2019. 11. 01.
Ne gondoljuk, hogy mi vagyunk a világ közepe! – Interjú Bartis Attilával Győrffy Ákos, Mandiner.hu, 2019. 11. 03.
Tetten érni az eltűnt időt – Interjú Bartis Attilával. Csejtei Orsolya, Népszava, 2019. 11. 09.
„A fényképezőgép kivisz az életbe” – Interjú Bartis Attilával. Szepesi Dóra, Könyvhét, 2019. 10. 22.
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma. Bak Róbert, Ekultura.hu 2019. 11. 25.
Fotós füveskönyv. Nagygéci Kovács József, Revizoronline.com, 2020. 01. 05.
Fotókaleidoszkóp. Hegedűs Claudia, Élet és Irodalom, 2020. 01. 31.
Amit a fotográfiáról lehet. Király Péter, Litera.hu, 2020. 06. 23.
Megkettőzött befejezés Hegedüs Benjamin Jutas, dunszt.sk, 2020. 11. 18.
