Gabriel García Márquez
A szerelemről és más démonokról
Fordította: Székács Vera
"A hír ott a főoltár harmadik fülkéjében, az
evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől
darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag
ömlött ki a kripta üregéből.
Az építésvezető meg a körülötte segédkező emberei
egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább
húzták annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a
tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy
gyerekkoponyához. A kripta fülkében csak néhány apró
csont maradt utána, és a rücskös, salétrommarta
kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María
de Todos los Ángeles, A földre kiterített gyönyörű
hajzat huszonkét méter, tizenegy centiméter hosszú
volt.
Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott
rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj halála
után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát
húszon két méter nagyjából kétszáz évnek felel meg.
Nekem viszont nem tűnt olyan hétköznapinak a dolog,
mert a nagymamám mesélt nekem egy tizenkét éves
márkilányról, akinek olyan hosszú volt, hogy húzta
maga után a földön, mint egy mennyasszonyi fátylat, és
aki egy veszett kutya harapásba halt bele: a Karib
tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentnek
tisztelik. Abból a felvetésből indulva, hogy a kripta
az övé lehet, megtudtam írni az aznapi cikkemet, és ez
a könyv is abból született."
