Amikor legutóbb ezen a fórumon megkérdeztünk, azzal zártad az interjút, hogy Szindbádnak, a nyárligeti detektívnek van még tennivalója. S valóban, három évvel az első könyv után megjelent a folytatás. Már a Szindbád, a detektív végére érve tudtad, hogy hősödet Szibériába, ebbe a furcsa, távolinak tűnő világba küldöd?

Akkor még úgy terveztem, hogy a detektív 1948 környékén, Nyárligeten fog újra felbukkanni. Vagyis a lágerben eltöltött időt (hisz sejteni lehetett, hogy oda kerül) kihagyom. Esetleg néhány utalás, vagy egy betétnovella erejéig lesz benne a történetben. Aztán rádöbbentem, hogy Szindbádnak az Oroszországba (Szovjetunióba) kerülése egy nagy írói lehetőség számomra. Hisz „irodalmi ébredésem” óta (ez vagy harminc évvel ezelőtt történt) szinte minden második könyv, amit elolvastam, orosz szerző műve volt. A magyar mellett tehát az orosz az a kultúra, melyet úgy-ahogy ismerek. Jártam Oroszországban, láttam, milyen az orosz építészet, megfigyelhettem, hogyan viselkednek az oroszok. Tudom, hogy egy nép igazán mély megismeréséhez éveket, évtizedeket kell eltölteni a hazájában, mégis kínálkozott a lehetőség, hogy megszerzett tudásomat, tapasztalataimat egy új, Oroszországban játszódó könyvben használjam föl.

De miért éppen Szibériába kerül a detektív?

Nos, az első kötetben jól működött a kettős színhely. Nyárliget – ahol a detektív most él, s ahol a nyomozások zöme zajlik. Bagdad – a gyermekkor színhelye, az egzotikum. Az új könyvben Szibéria viszi bele az egzotikumot a történetbe.

Hogyan készültél fel a könyv megírására? Honnan merítetted azt a hatalmas tudásanyagot, amely az ottani miliő és viszonyok ábrázolásához szükséges volt?

Mint említettem, Oroszországot, az orosz kultúrát harminc éve tanulmányozom. Szibériával, illetve speciálisan a Szovjetunió 1944 és 1948 közötti történetével három éve, a könyv kapcsán kezdtem el behatóbban foglalkozni. Van forrás bőven, könyvekben, folyóiratokban. És, főleg ha az ember ismer pár idegen nyelvet, az internet által valóban kitágul a világ. Ami pedig a felkészülés technikai részét illeti, írtam egy „segédkönyvet”. Olyan kategóriák voltak benne, mint lágerélet, állatvilág, háziállatok, növényvilág, termesztett növények, háztartási eszközök, lakóhelyek, fegyverek, ételek, italok, élvezeti cikkek, divat, slágerek, filmek, színészek, énekesek, vallás-hitvilág-hiedelmek-temetkezési szokások, gazdálkodás, oktatás, jog-államigazgatás, rendőrség-nyomozás, közlekedés-járművek, mértékegységek, emberek kinézete, szólások, betegségek-gyógyszerek, szibériai földrajzi jelenségek-időjárás, természeti formák, maga a természet, sport, játék, sajtó, politikai intézetek, történelmi személyek-történelmi események. Amikor megnéztem egy filmet, az adott helyre szorgalmasan lejegyzeteltem, milyen ruhát viselnek a színészek, mit esznek, vagy például milyen reklámok vannak a szobák falán. A Szibériában játszódó regényeket olvasván kiírtam a megemlített állatokat, növényeket, gyakorlatilag mindent, ami bármiféle kapcsolatban áll ezzel a világrésszel. Külön köszönettel tartozom Diószegi Vilmosnak, aki a sámánizmus, és Róna-Tas Andrásnak, aki a mongolisztika alapjaiba engedett betekintenem.

A teljes interjú itt olvasható »

Ménesi Gábor

Forrás: BárkaOnline, 2013. 06. 18.