A Zsebtükör érdekes olvasmány lehet a Rubint kedvelő irodalmárok és írni vágyó fiatalok számára, ám egy-két szöveg kivételével a könyv eleve feltételezi az író más műveinek ismeretét. - Szöllősi Barnabás kritikája Rubin Szilárd Zsebtükör című könyvéről.

Ha egy írónak a halála után töredékes, befejezetlen munkái is megjelennek, szinte biztosak lehetünk benne, hogy fontos szerzőről van szó; de legalábbis elmondhatjuk, hogy a kanonizációt a háttérből mozgató kiadók így gondolják. Naplók, levelek, jegyzetek, első változatok kiadása mindig azt sugallja: írt ő már elég sok jót ahhoz, hogy láthassuk, miféle rosszból nőtte ki magát. Más kérdés, van-e hozzá közünk, s hogy a mezei olvasót egyáltalán érdekli-e a műhelymunka, vagy inkább csak a szerző által is jóváhagyott művekkel szeretne ismerkedni.

Kétségtelen, hogy Rubin Szilárd két remekművet is létrehozott (Csirkejáték, Római egyes), s egy harmadiknak a megírásához talán közelebb állt, mint őmaga hitte (Aprószentek). Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy élete során ezeken kívül még négy regénye látott napvilágot (Földobott kő, Partizánok a szigeten, Szélvert porták, Mulatság a farkasveremben), melyeket a magyar recepció részben politikai, részben esztétikai okokból kissé lesajnál; egyiknek sincs második kiadása, könyvtárban is nehezen elérhetők, miközben Németországban az újrafölfedezés során lefordították a Mulatság a farkasverembent, s meglehetősen pozitív visszhangra lelt (Kovács Edit fordításában és válogatásában a kritikákat lásd: Befelé hallgatózó, prousti érzékenységgel megáldott stiliszta, ÉS, 2013/28., július 12.). A hagyatékot feldolgozó Keresztesi József és a Magvető azonban úgy döntött, most Rubin más jellegű írásaira hívja fel az olvasók figyelmét.

A Zsebtükör a folyóiratokban megjelent, vagy mindeddig publikálatlan írásokból válogat. Van itt irodalmi esszé, novella, regénytöredék (Széppróza); kritika és esztétikai jegyzet (Művekről); önértelmező lektori jelentés, interjú és rádiónapló (Zsebtükör); olvashatunk az írói pályához kapcsolódó hivatalos és magánjellegű leveleket (Levelek a hagyatékból); s végül egy csokorra való Rubin-verset is (Versek).

A szépprózai szövegek közt kevés az önmagában egységes, figyelemre méltó darab. A Rubinnál gyakran feltűnő Mohács-motívumot személyesebb hangvételben bemutató Sulinai kilométerek kivétel ezek alól, amely a szerzőre jellemző részletekre koncentráló, mégis totális látványokat bemutató, költői képekkel díszített hosszú mondatokból építkezik: „Az étterem üres volt. Az abroszok a szemfedők töretlen fehérségével csillogtak, a pincérek, akár a gyászhuszárok, mozdulatlanul várakoztak a bejáratnál.” Még olyan hasonlat is akad benne, amely akaratlanul magára a Zsebtükör kötet helyzetére reflektál: „A parti, amelyet a nyilvánosság kizárásával akartak lejátszani, elvesztette titkos jelentőségét, mint egy vers, amelyet költője posztumusz megjelenésre, síron túli üzenetnek szán, a szemfüles szerkesztő azonban már a kávéházi asztalról megkaparintja és leadja lapjában.” A Pécsi legenda és az Artúrka az egyszeri olvasás után feledhető novellák közé tartoznak, noha itt is meg kell állnunk egy-egy megrendítő mondatnál, amelyek a kispróza műfaján túlra, Rubin világ- és énképe felé mutatnak: „Fanyar olvasmány volt, mármint annak, aki karácsony táján hiába kérdezi önmagától; kinek a nevét írhatná be az új zsebnaptárába, hogy baleset esetén értesítsék.” A rossz novella önéletrajzi szöveg: a kötetben szintén olvasható Ismerkedés című írás sorsáról mesél, melyet mindössze a szükség és a pénzhiány szült, végül mégis a megfilmesítésig vitte. Ez a Keresztesi által találóan „politikai libikókajáték”-nak nevezett jelenséget ábrázolja, melyet a maga tökéletességében Rubin végül a Csirkejátékban írt meg.

Az Aprószentek melletti másik befejezetlenül maradt prózai művéből, melyen szintén élete végéig dolgozott, a Kutya az országúton című regénytervből három részlet olvasható a Zsebtükörben (a kötet címadó motívuma is innen származik). Ezek közt a szerkesztői jegyzetek, a Kérdések Ted Hughes-hoz és egy Kardos Györgyhöz írott levél nélkül nehéz összefüggést találni. Az életmű ismerői számára azonban feltűnő lehet a törekvés, amellyel Rubin ebben a könyvében szinte minden számára fontos motívumot összegezni próbált. Más regényeiből tudjuk, hogy izgatta a bűnügyi lektűr műfaja, s a Kardoshoz írt levélből kiderül, hogy a Kutya az országútont is alapvetően szépirodalmi kriminek szánta. Ezen keresztül újra felbukkan az Aprószentek főkérdése, vagyis a mély vágy a gyilkosok lelki működésének megértésére: „Gyilkosnak született, és pap lett belőle.” (Prológus) Helyenként versszerű kiállásokban enged teret költői ambícióinak („Kétezer méter fölött tél volt. / Fagy, hó és fekete sziklák. / Most, ha magába tekint, már alig lát mást. De akkor még észrevette a zenét, a költészetet, és megmaradtak neki a gyerekek.” -- A nevelőnő), amelyben a Pilinszky gondolkodásával rokon költő-gyerek párhuzam is megjelenik, akit, akárcsak a Római egyesben, ebben a regényben is szerepeltetni akart.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szöllősi Barnabás, Litera, 2013. október 26.