Az élet nagy kérdéseiről: identitáskeresésről, magányról, öregségről, halálról mesél Krusovszky Dénes első gyerekverskötetében. Olyan témákról, melyekről nehéz közhelymentesen, őszintén írni. Neki mégis sikerül. Verseiben egy gyermek szemszögéből, egy kisfiú élményein, gondolatain keresztül fedezzük fel a világot. Egy harmadikos kisfiú beszél nekünk arról, ami fontos számára, miközben számtalan kérdést is feltesz, melyekre – pironkodva kell beismernünk – sajnos nekünk, olvasóknak sincs válaszunk.

A kötet felépítése átgondoltságot tükröz. Az első versekben – Nem én; Benne van minden; Tükröződöm; Bárhogy hívhatnának; Azt álmodtam – egy identitáskereső gyermeket ismerhetünk meg, aki még csak most kezdi megfogalmazni, ki ő, és hol a helye a világban. A tárgyakhoz viszonyítva, a pocsolya, a kirakat és a húsleves tükrében, a névválasztása mögött és álmában is önmagát keresi és találja meg. Aztán – a következő versekben – figyelme lassan a külvilágra helyeződik, és keresi a jelenségeknek és mások tetteinek értelmét. Megismerjük családját:  az anyát, apát, az apa testvérét és a nagyapát is, bepillantunk hétköznapjaiba, majd a kötet vége felé egy családi tragédiába, a nagymama elvesztésébe is, melynek számtalan következménye lesz a családtagok életében.

A kisfiú a jelenségekre saját válaszokat ad, vagy ha nem tud, akkor kérdez. Többek között arról, miért vannak hajléktalanok, mi az értelme az életnek, és mi van az öregség után. Ezekről azonban – magányából adódóan – nem a közvetlen környezetét faggatja, hanem az olvasót.

„A Krusovszky-kötet egyik erénye e magány árnyalt, finom rezdüléseken keresztüli hiteles ábrázolása” – írja a Bárka Online portálon kritikájában Zólya Andrea Csilla. A kisfiú magánya pedig arra ad lehetőséget, hogy felnőttek és kortársak tanácsa és értelmezése nélkül, egyedül magának és az olvasónak tegye fel kérdéseit. A magyarázatok pedig ránk vannak bízva.Az élet nagy kérdéseiről: identitáskeresésről, magányról, öregségről, halálról mesél Krusovszky Dénes első gyerekverskötetében. Olyan témákról, melyekről nehéz közhelymentesen, őszintén írni. Neki mégis sikerül. Verseiben egy gyermek szemszögéből, egy kisfiú élményein, gondolatain keresztül fedezzük fel a világot. Egy harmadikos kisfiú beszél nekünk arról, ami fontos számára, miközben számtalan kérdést is feltesz, melyekre – pironkodva kell beismernünk – sajnos nekünk, olvasóknak sincs válaszunk.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Wéber Anikó, Kortárs Online , 2014. május 20.