Minden regényre, ami egy kicsit is személyesnek tűnik, rásütik, hogy önéletrajzi. Ezt az irodalmi közhelyet nyergeli meg Grecsó Krisztián új, eddigi legmélyebbre ásó regényében. Vajon fontos-e, hogy a főszereplő Daru ő maga, vagy sem? RÁCZ GERGŐ RECENZIÓJA.

Kérem, hogy olvasás előtt terítsük ki a védőborítót magunk elé. Jobbról balra az alábbi képsort láthatjuk: településvég, villanypózna, buszmegálló, benne egy alakkal, még egy villanypózna, fák, majd egy sárga, Ikarusz-szerű jármű, amint halad a következő állomás felé, vagyis ahol az alak áll, ott már járt. Adja magát a jelentés, miszerint ez a kép el lett rontva, a busz a hátsó borítón van, míg a várakozó ember az elsőn.  E tévedés mentén is lehet olvasni a regényt, úgy adekvát lenne a sajnos elég sok helyesírási hiba. Így Daru kapcsolatait lehet hibák sorozataként értelmezni; hogy egyik sem sikerült, hiába a sokszínűség, minden egyes lehetőségét elvétette, ráadásul az utolsó nőnél még el is laposodik a szerelem. Valóban el lett rontva minden?

A régi, sárga Ikaruszt mindenki ismeri, aki vidékről járt be a közeli városba. Tapadt a hátunk a műbőr üléshez, miközben a busz csak erőlködve haladt. Lássuk ezt a buszt az érzelmi relikviáink hordozójaként, amibe fiatal korunktól csak gyűlik a buszmegállókban felvett emlékeink tömege, és a busz egyre jobban küszködik, felvesz mindent, de le nem tesz semmit.

A hátsó védőborítón lévő „Hogy lehet gondolkodni, ha szép lányok jönnek?” idézet nem túl szerencsés, kissé hatásvadász, ennél lényegesen erősebb, hitelesebb mondatokkal van tele a könyv. Vegyük le a borítót, felejtsük el a saját emlékeinket, nézzük meg az üres, zöld, kemény kötést, ami a csomagolás nélkül éppolyan puritán, mint mi, az emlékeink nélkül és olvassuk el Daru visszaemlékezéseit. A kötet nyolc egységre bomlik, amelyekből hat női név „jön”, a hős egyszer „marad”, míg az utolsó nő, Juli „van”. Ahogy a legelső, Lili történetét olvassuk, szükségszerű összevetni egy régebbi változattal, ami a Bárka 2011/3-as számában jelent meg. A kettő között éppen a személyesség foka a különbség, a régebbi földhözragadtabb, egyszerűbb struktúrájú, a kötetben levő időtlenebb, lírai, meseszerű, még nincs benne annyira jelen a test, csak az éppen felcseperedő vágy, ami elkezdi átvenni a líraiság helyét a szereplőben, és a szövegben egyaránt. Ebben a mesés birodalomban még előfordulhat, hogy „a területet Daruék gondozzák, még gyerekek. Daru tizenkét éves, Lili évvesztes, szalajtott, ő eggyel több. Úgy mondják maguk között, hogy »uralják a területet«.” (13). A gyermeki világlátás megszűnése a paradicsomból kiűzetéssel ér fel, ami után csak katarzis jöhet, a végtelenség hiányának megtapasztalása: „az öröm fut ki, bugyog, mint a tej, mert ott áll Lili az ajtóban, és eszményien szép, soha ilyen szép nő azelőtt a kapu előtt még nem állt, Istenem, mondja öntudatlanul, mennyire szeretlek! […] De drága vagy, mondja, te, bolond Daru, és elneveti magát. Úgy, ahogy az új Lili nevet, szándékosan és tanultan, közben a hajába túr. Már majdnem komolyan vettem.” (54).

Az első szerelem megélése után, a gyermekkorból kiűzetett Daru először szembesül a testiséggel, megcsalatással, és a halállal egyaránt. Eszter, a kiábrándult felnőtt, kamasz testben, aki annyit mond a kamaszkorra: „csak túl akarom élni” (97). Ő a törésvonal; utána Daru nem tudja kikerülni a sodródást. A plasztikus külső leírások innentől belsővé válnak, megváltozik az olvasó által látott világ, a befelé fordulás, és önkeresés részei jönnek. Némasága a külső jelen megfagyása, nem tudja feldolgozni, ami történt. Hiába jön Gréta először, és szólal meg Daru, mégis úgy tűnik, Esztert és Lilit a legnehezebb feldolgoznia.

Később Petra férfit nevelne belőle, „nem ő a kevés, Petra a sok” (144), Daru pedig nem bírja tovább, és alámerül. Jön Sára és a bűn, a fű és a rengeteg alkohol. „János és Daru barátok. Lea vőlegénye és Sára vőlegénye is barátok. Mindnyájan a tanítóképzőben végeztek, egymást is ismerik, keresztben. János Lea szeretője. Daru Sáráé. És most Sára minden bizonnyal megcsalta Darut a nővére vőlegényével. Körbeért a kör. Kész a leltár. Mindenki meg van alázva.” (175). Sára után jön Adél, aki a személyes drámájával lépett be a megnevezett és meghódított nők körébe, de csak kis időre, mert utána visszatért Gréta másodszor is, de úgy, hogy ettől Daru: „Boldog, de nem izgatott, inkább beérkezett. Mint aki elkezdte járni a csapást, ami ki van számára taposva, mint aki megkapta a lapokat, érti az osztást.” (233). Daru és Gréta összeházasodnak, de ez a házasság a könyv lapjain a válás története, azon keresztül meséli el röviden, hogy vált barátsággá a beérkezettség, hogy válnak el közös megegyezéssel, és hogyan találja meg Daru Julit.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Rácz Gergő, Revizoronline.hu, 2014. augusztus 18.